Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Szülő-gyermek kapcsolat » Hogy segítsek a szüleimnek...

Hogy segítsek a szüleimnek (főleg anyumnak) feldolgozni, hogy a gyerekek kirepülnek a fészekből?

Figyelt kérdés

Én 25 vagyok, bátyám 32, mindketten itthon élünk (bátyám dolgozik, ahelyett hogy elköltözne, bead a kasszába és utazgat; nekem hosszúra nyúltak a tanulmányok). Bátyám és a szüleim is 18 éves korukban elköltöztek otthonról. (bátyám 25 évesen költözött vissza). Az egyetem alatt én is el akartam költözni, de 4 évbe telt kiharcolni anyumnál, hogy elköltözzek (30 km-re). 2 évet külön éltem, kivirultam. :) Fél éve haza kellett költöznöm. Megint itt állok - és most már a bátyám is -, hogy kirepülünk a fészekből (én már nagyon szeretném).

Mindent túlaggódnak a szüleim. Sokat nem tudunk róla beszélni, hanem veszekszünk, mert túl aggódja, érzelmileg zsarol, mi lesz az ő 25 éves kislányával, éltem már külön. Hogy tudnék neki segíteni, hogy könnyebb legyen elfogadnia és megértenie, hogy ez az élet rendje, nem kell már fognia a kezem, azzal nem segít, hanem hátráltat? Egyedül kell megállnom a helyem.

Olyan dolgokért szól, amik felnőttként természetesek, 5 évesnek érzem magam.

Nehezen bírjuk. Én azt, hogy még velük kell legyek - holnap költöznék, ha nem lennék éppen munka nélkül -,ők meg azt, hogy ki akarunk repülni a fészekből. (2000 km-re kaptam munkát, már nagyon bánom, hogy visszamondtam, nagy volt az érzelmi zsarolás!) Nagyon nagy vitáink vannak belőle, kezdenek úgy kezelni, mint egy 5 évest! Hogy tudnék nekik segíteni elfogadni (nem bírjuk sokáig)?



2015. febr. 23. 01:11
1 2
 1/14 anonim ***** válasza:
59%
van egy olyan régi dal,amiben a gyerek búcsúzik anyjától, elmondja mennyire szeerti és köszön mindent,nagyon szép, nem jut eszembe,játszd le nekik
2015. febr. 23. 01:16
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/14 anonim ***** válasza:
53%

megtaláltam a címe: Mama


"Mama, indulnom kell, tudod, vár egy másik hely,-

Tudom, érted ezt: ugyanígy volt veletek.

Mama, indulnom kell, csak fáj, hogy könnyezel,-

Ugye érzed azt, hogy a szívemben maradsz.

Mama, indulnom kell, tudod, vár egy másik hely,-

Mit is mondhatnék, itt a szó már nem elég...

Mama, indulnom kell, ide nem kísérhetsz el,-

Ott már várnak rég,-

Ne sírj, kérlek, ne sírj!"

2015. febr. 23. 01:21
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/14 anonim ***** válasza:
Az a "baj", hogy ennek természetesnek kellene lenni náluk, mint minden más szülőnél. :D
2015. febr. 23. 02:08
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/14 anonim ***** válasza:

Költözzetek el és ennyi.


Ha elkezdesz "segíteni feldolgozni", azzal CSAK AZT erösíted benük, hogy jogos az aggodalom.


Ha egyszerüen bejelentitek, hogy adott dátumon elköltöztök, és utána mentek is, akkor kész tények elé vannak állítva. Ha nem engeded, hoyg napotna többször ellenörizze hogy megvagytok-e, hanem hetente mx 1-2 alkalommal te hivos fel, akkor beleszokik, hogy felnöttetek.


De ettöl függetlenül ezt nem tartom normális dolognak, hogy ennyire kapaszkodik belétek.

2015. febr. 23. 07:17
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/14 anonim válasza:
Inkább he mondj érzelgös verset mert elkezd majd sirni
2015. febr. 23. 07:39
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/14 anonim ***** válasza:
71%
Az én anyukám is ilyen volt. Sehogy nem lehetett segíteni neki. Mondtam, hogy elköltözöm és elmentem, 24 éves voltam. 8 hónapig duzzogott, nem volt hajlandó eljönni hozzám. Én hazajártam, beszélgettünk is, de nagyon távolságtartó volt. Aztán egyszercsak megenyhült. Azóta is azt mondja, hogy szarrá ment az élete, amióta a tesóm meg én (nagyjából egyidőben) elköltöztünk. Eleinte bántott, ma már nem érdekel. Nekem sokkal jobb külön, 30 km-ről nem érezni annyira az érzelmi zsarolást. Bár még most (12 évvel később) is sírva fakad, ha azt mondom, hogy hétvégén nem megyek haza. Hát sírjon nyugodtan. Én nagyon szeretem, de nagyon szeretem a férjemet is és itthon tölteni nyugalomban egy - egy hétvégét....
2015. febr. 23. 08:38
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/14 anonim ***** válasza:
Amig elsz a pici lanya leszal, mindig tulfogja aggodni magat. Ez ellen nem tehetsz semmit. Egyszeruen hagyd leperegni magadrol. Ne hagyd a vitat kialakulni. Engem 14 evesen koleszbe kuldtek, hogy legyek kicsit onallobb. Most 17 evvel kesobb meg mindig pontosan le kell irnom mikor hova kivel megyek barhova is(mondjuk nyaralni egy hetre). Kell 8 fele telefonszam, amin elerhetnek, pontos cim stb. Szoval hiaba engedtek el mar tinikent, meg mindig az a 2 eves vagyok aki nem tud vigyzni magara es fogni kell a kezet... Mit teszek ellene? Neha sokkterapia: "Anyu, egy hetre elutazok, majd jovok! -Hova mesz mikor, minek, kivel?- Most." Nincs vita, ha duzzog en nem latom, majd megnyugszik. Mast nem tehet.
2015. febr. 23. 09:18
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/14 anonim ***** válasza:
Egészséges felnőttek vagytok! Ez az igazi öröm a szülőknek! Vannak olyan szülők, ahol 30 évesen kocsiban tolják a gyereket, vagy 40 évesen is gyerekként él otthon - ezek a tragikus helyzetek azért vannak, mert beteg, fogyatékos a gyerek, nem tud önálló felnőtt lenni. Ha van ismerősötök esetleg látogassátok meg őket, vagy beszélgessetek, hogyan tudnátok nekik segíteni.
2015. febr. 23. 09:21
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/14 anonim ***** válasza:
Összepakolsz, elköszönsz és mész. 25 éves vagy és nem 5. Mit csinál szerinted, odabetonoz a padlóhoz? Aztán majd lenyugszanak.
2015. febr. 23. 10:57
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/14 anonim ***** válasza:

Meséld el nekik, (persze ne túl támadóan, inkább érvelve), hogy ez önsajnálat és önzés a részükről. Megszülettél, és nekik Te voltál a legfontosabb, az "élet értelme". Na de a kis "élet értelme" felnőtt, és kezdené élni a saját életét. Ez a szülők feladata, hogy miután "élet értelme" kirepül, akkor másik értelmet, más örömforrást találjanak a hétköznapokban. Nem várhatja el a szülő önző módon, hogy a gyerek állandóanotthon üljön, legalábbis a közelben legyen, azért hogy őt valaki szórakoztassa. El lehet mennni egy tanfolyamra (tánc, nyelv, kézműves, számítógépes, határ a csillagos ég), új ismerősöket lehet szerezni, munkahelyet lehet esetleg váltani, új hobbiba lehet kezdeni, stb.

Senki sem mondta, hogy a gyerekek kirepülése után az egyetlen életforma az aggódás, fontoskodás, unokázás, és sponkodó halálvárás. Nem! Időskét is feltalálja magát az, aki akarja! Csak a sírás és érzelmi zsarolás valamiért könnyebb.

2015. febr. 23. 13:22
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!