Lehetséges a szorongást a szülőktől örökölni, ez esetbrn gyógyíthatatlan?

Ez nehéz kérdés, az, hogy a genetikádhoz tartozik-e, beépül-e a dns-edbe a szorongás, eldönthetetlen kérdés.

Viszont, a minta, amit gyerekként látsz, nagyon meghatározó. Az anyósom szorongós (retteg otthon egyedül, minden ablakukon rács, nem áll meg kocsival, ha fiatal férfi áll a járdán, csomót gondol a halálra, stb.). A férjem, ha egy sorozatban vagy filmben halál van, akkor szorongani kezd, de ő már eljutott oda, hogy 1. semmi mástól nem 2. emiatt sem kap rohamot.

Nyilván az anyja rettegve nevelte őket, így ezt a mintát örökítette.

Mindig lehet rajta javítani, de ehhez aktívan tenni kell. Amíg gyerek vagy, addig nyilván nem tudsz mit tenni. De miután felnőttél, onnantól te vagy a felelős azért, hogy hogyan éled az életed.

Előre is bocsánat, de a második válaszoló tökéletes elrettentő példa, 30 éves korára se tett semmit azért, hogy javuljon az állapota. Le lehet élni így is egy életet. Csak nem biztos, hogy érdemes. Az ilyen típusú problémák kezelése hosszadalmas, hónapokig vagy évekig is elhúzódhat, de akkor is megéri mielőbb belevágni. Lehet hogy 20-25 éves korod között heti vendég leszel a pszichiáternél (beutalóval ingyenes, anyagiak nem kifogás), de utána még elég sok évtized van előtted, szóval megéri, hogy jól érezd magad.

Az ilyeneket mindig és nagyon könnyedén lehet gyógyítani.

Ha vmely ismerősödnek kell segítség, könnyen kigyógyítom.

A genetika, valamint a Darwinizmus mindenhatóságának alapjaiban téves mivoltáról egyre másra kezdenek bizonyítékok megjelenni, így arról is, hogy utóbbi tudományágak , illetve elméletek nagyrészt szándékosan, hatalmilag generált tömegmanipulációs elméletek voltak (sajnos még részben mindig azok).

Inkább arról van szó a kérdés tekintetében, hogy a gyermekek többsége kellően nagy számú viselkedésmintát másol ösztönösen pici kora óta, a szüleitől, és az ahhoz való viszonyulásmódot, reagálásmódot, és attitűdöt, értékrendszert. (Persze ki és mennyire, ez változó.) Ennél fogva mint hasonló reagálásmód hasonló helyzetekre - a gyermek átveheti adott dologra reagálásképp a bizonytalanságot, valamiféle hiánnyal, vagy felesleges többlettel (pl infó) együtt, vagy mást, olyat, melyből szorongás eredhet.

Tehát a szorongást ÁTTÉTELEK LEMÁSOLÁSÁVAL, szülői viselkedésmódok mint minták beépülésével sokkal valószínűbb átvenni szülőktől, melybe tehát még a képességhiányok, infóhiányok (pl tehetetlenség) is belejátszhatnak, meglátásom szerint.

Ennél fogva többnyire korrigálható, akár jelentős fokban is -időtől, prioritástól stb függően-, hiszen az egyéniség kibontása, önálló, sajátos lelki alkat kifejesztése az élet egyik lényegi eleme, folyamata (volna másoknak is).