Van itt olyan akinek az alkoholista szülője teljes mértékben tagadja, hogy ő az lenne?

Nekem apám évek óta ilyen, és tagadja.

Ugyan dolgozik, de nagy tudást nem igényel a munkája, egy telepen biztonsági őr, ahová a kutya sem megy, lényegében csak őrzi a helyet.(és ott is iszik)

Ez abból áll,hogy ül a kis konténerszobájában, megy a tv, fotelből nézi, és néha körülnéz, meg a kamerák képeire rápillant.

A házunkban minden elavult, a berendezési tárgyak átlag életkora 15-20 év körül van, semmire nem költ csak az alkoholra.

Szombat óta például ennivaló sincs, mert hónap vége van, és akkor ez normális, elvileg ilyenkor senkinek sincs pénze, szóval meg kell értenem.

(van pénzem, bár nem sok, de nem halok éhen, de ha apámon múlna akkor nem ennék fizetésig - ő nem tudja,hogy van pénzem, és hogy eszek, abban a hitben van,hogy itthon ülök éhesen, és abszolút nem érdekli)

Tudom,hogy van még pár ezer forintja, de az be van osztva a fizetésig, hogy alkoholt tudjon még venni, esetleg magának valami ennivalót.(rendszeresen vesz magának csokit,chipset,cukrot, amiket dugdos előlem, hónap végén a rendes kajával is így van)

Ugyanakkor ha elfogy a szeszre való, akkor már nem szégyell kérni valakitől. (szomszéd,rokon,barát, az mindegy, csak alkohol legyen)Persze az én nevemben kéri,hogy rám akarja költeni.

Igazából tudom,hogy egy ilyen szar aljadék ember, és azt is,hogy nem tudok ellene tenni, már beletörődtem.Csak egyedül az fáj,hogy sokan rendes embernek tartják, mert többnyire kedves mindenkivel, de ha csak 1-2 napot kéne vele laknia valakinek.

18 éves vagyok, szeptemberben már valószínűleg dolgozom, terveim szerint legkésőbb 2017 januárjában lelépek,addig kibírom.

Ami egyébként még szintén elkeserít,hogy 18 éves korom ellenére is, amíg próbáltam segítséget kérni, és beszélni apámról, a legtöbben elutasítóak voltak, olyan téren,hogy apámat védték,hogy ő egy nagyon jó ember, és biztos rosszul látom, vagy túlzok, pl. azzal,hogy rendszeresen előfordul az,hogy nincs kaja.

Mondjuk ezt csak tetézi,hogy apám mindig pontosan az ellenkezőjét állítja magáról, annak amilyen, és annak amit tesz.Pl hogy neki a család a legfontosabb, miközben ez egyáltalán nem igaz.(amikor még nem ivott,akkor sem volt számára fontos, ő nem egy apának való ember)

Vagy például,hogy ő örül,hogy tanulok, és szívesen iskoláztat (többször is jelezte,hogy takarodjak el dolgozni, és elege van belőle,hogy nem keresek pénzt)

Csak ugye így tud hatni az emberekre, de tőlem is elvárja,hogy ezeket elhiggyem neki.Valamiféle önigazolást keres a trógerségére.

De egyébként aki hisz nekem, arról is úgy érzem,hogy vannak kételyei, ami rosszul esik, mintha egy 12 éves gyerek lennék aki nem látja jól a dolgokat.

Már rég rájöttem,hogy senki sem segíthet, de igazából most az mégis segítene, ha mások is megosztanának velem hasonló történeteket, nem szükséges az enyémre reagálni, hisz nem nagyon lehet, de valamiféle stresszoldó hatása lenne számomra, ha látnám,hogy mások,hogy oldották meg, avagy,hogy készülnek megoldani, illetve talán az is megnyugtatna,hogy nem csak nekem van ilyen szülőm. (jól tudom,hogy nem csak nekem, de mégis)