Mondanátok valamit a mostohaanyátoknak ezek után? Hogy lehet ennyire undorító valaki?

6 éves koromban anyáék elváltak (most 18 éves vagyok), előtte a nő 2 évig apa szeretője volt.

Miután apa elköltözött tőlünk, gyakran jött értem, vitt magához, mentünk nyaralni, kirándulni, síelni. Szóval nem éreztem, hogy "kiesett" az életemből. Aztán a nő terhes lett és egyre kevesebbet beszéltünk, találkoztunk. Emlékszem, mikor megvették az új házukat, mondta mama, mikor megnéztük, hogy "jaj de jó lesz majd, hogy lesz külön szobám, így majd tudok oda is menni". Mire mondta apa felesége, hogy nem lesz nekem hely, meg nem is akar még pluszba egy másik gyerekkel foglalkozni... (Jelzem, azóta is üresen áll két szoba.)

Meg mikor megszületett az első gyerekük, elkezdte mondogatni mamáéknak, hogy majd őt is bele kéne venni a végrendeletbe, és hogy akkor hogy is lenne majd ez az öröklés.

Sosem hívnak magukhoz, a családi utazásokra "elfelejtenek" hívni, de ez igazából már nem is izgat. Csak most felhívtam apát, hogy holnap vissza kellene vinnie Pestre (ilyen időben nem merek még vezetni, csak nyár óta van jogsim) és mondta, hogy jó, persze elvisz, nehogy baj legyen (amúgy anyáék szoktak hozni-vinni, mióta jeges az út). Erre most felhív, hogy jaj mégsem jó és elkezdett beszélni összevissza, hogy valami munkát el kell intéznie és mondtam, hogy persze, biztos vasárnap este, meg ennyire ne nézzen hülyének. És utána mondta, hogy igazából a felesége nem akarja, merthogy influenza járvány van és otthon vannak a gyerekek, ne legyenek betegek. Könyörgöm, egy 8 éves és egy 4 éves gyerekről van szó, akik napi szinten közösségben vannak. Majd biztos azért kapják el az influenzát, mert apa visszavisz Pestre, ahol "sok a beteg"... Undorító ez a nő, hogy tudja, alig találkozok apával (szinte csak ünnepekkor) és mikor lenne erre lehetőségem, kitalál valamit.

Anya szerint hagyjam, majd akkor elvisz más, de most nem csak erről az egy alkalomról van szó.