Másnak is nehéz megemészteni hogy a testvére eltávolodik tőle?

Ezt így kérdezd meg tőle.

Akkor el kell fogadnod, ha szerinte így normális. Ha nem megy, segítséget kérni menő és igényesség.

Szerintem is teljesen normális, hogy neki a saját családja az első.

Megmondom őszintén nekem nem. Kiskoromban meg “kezdő” tiniként nagyon jóban voltam mindkét testvéremmel, de aztán eléggé eltávolodtunk egymástól, más utakra tévedtünk, és mára már alig beszélünk egymással, viszont ez egyáltalán nem zavar engem. Nem tudom miért van ez, de valahogy nem érzem szükségét a testvéreimnek. Élem az életem, van munkám, vannak barátaim, nekem így több nem is kell (és a testvéreimnek sem persze). Lehet a nagy korkülönbség (is) az oka, a nővéremmel ugyanis 10, a bátyámmal pedig 13 év a korkülönbség köztünk.

El van foglalva a saját családjával, teljesen megszokott dolog.

Ha nem is találkoztok akkor hogyan panaszkodik?

Úgyan ez van a Nővéremmek. Eddig mindíg én írtam párszót vissza írt és kérdezet aztán ennyi. Telefonon is csak én hívtam és mindíg lekeletet raknia mert dolga volt volt olyan hogy mondtam neki hagyuk egymást békén mert így semmi értelme és ráis nyomtam a telefont és hívot és nem voltam a felesleges magyarázatára kiváncsi egyetlen egyszer nem hívott fel csak ha én hívtam akkor beszéltünk pár szót és a lényeg az mikor már kinyomtam rá a telefont 3szór hívott kb elmagyaráztam neki hogy így semmi értelme tartanunk a kapcsolatot mert ha én nem hívom ő nem hív elre azt mondta én mondtam neki majd én hívom 🤨🤨🤨🤨😐😐😐😐... na mind1 utána direkt mondtam neki bármikor hívhatsz és nem mondtam ilyet. Azóta max 4szer beszéltünk úgy hogy én hívtam aztán meguntam és azóta nem hívtam és ő sem engem újév előt beszéltünk utoljára