Szerintetek gyávaság, ha végzek magammal? Milyen módszer a leghatékonyabb?

Tudom hogy nehéz, de én nem adnám fel.

Van hogy az ember teljes mélyponton van, és úgy látja hogy innen már nincs felállás, de soha nem tudhatjuk, mi következik. Nem vagy kíváncsi? Régen nekem is volt nagyon kilátástalan időszakom (gyakorlatilag a földi poklot éltem meg) és gondolkodtam rajta hogy a saját kezembe veszem a dolgot és véget vetek a szenvedéseimnek, de mindig a kíváncsiság tartott vissza. Hogy mi lesz a világgal, merre halad, és hogy azon belül mi lesz az én kis jelentéktelen életemmel.

És végülis még mindig itt vagyok, mert valahogy mindig volt...olyan még soha nem volt hogy ne lett volna valahogy.

Minden egyes nap egy új lehetőséget tartogat, még annak is, aki azt gondolja hogy neki tuti nem, mert a körülmények nem teszik lehetővé. Lehet hogy jön 999 olyan nap, amin nem jön a lehetőség, és minden rossz, viszont lehet hogy pont az ezrediken megcsillan valami. És akkor minimum egy fokkal jobb lesz.

Közhely, de az apró dolgoknak kell örülni. Még ha körülötted minden katasztrófa, és jelenleg nincs okod a boldogságra, akkor is bele lehet kapaszkodni egy apróságba. Egy olyan apró dologba, ami felett más elsiklik. És azt figyeltem meg, hogy tényleg mindig van ilyen. Ha az ember csak ezekre koncentrál, akkor könnyebben átlendül a legrosszabbon is.

Még most se lenne semmi okom élni, ha felemelném a fejem és végignéznék az életemen, úgy általánosságban. De mindig csak a részletekre figyelek, és így azért vannak jobb időszakok. És szerintem ezzel még nagyon sokan vannak így. Többen mint ahányan bevallanák.

Az a baj, hogy a kérdésed csak elméleti, költői.

"Ti mit tennétek a helyemben?"

Senki nincs a Te helyedben, illetve ha van is valaki ilyen vagy hasonló helyzetben, biztos, hogy mást gondol, mivel minden ember egyedi személyiségű.

Azt gondolom, nem végeznék magammal, mert akárhogy is, Isten adta az életemet, az övé, és nem én rendelkezem sem az elejéről, sem pedig a végéről. Én a helyedben anyukámra koncentrálnék, és utánanéznék, milyen lehetőségem van valamilyen intézményi elhelyezésre. Ha van egy kis pénzed, befizethetnél egy normális helyre, és akkor legalább a testi szükségeidről gondoskodnak, és ha jó helyet választasz, a lelki szükségeidről is.

Én a helyedben, és a sajátomban is megpróbálnék minél jobban Istenre koncentrálni. Én minden gondom bajomban végül mégis csak hozzá jutok el.

A te életednek is értelme és célja van akkor is, ha beteg vagy!