Miért van ez? Bővebben lent!
Középiskola 2. osztályának vége felé próbáltam ki a cigit, hát igazán semmi pluszt nem éreztem, nem is szédültem meg tőle, aztán 3 hetet vártam, míg a következő szál elmenjen, akkor sem volt semmi, úgyhogy egy ideig lecsengettnek hittem a sztorit. Eltelt kb. 2 év, 12. végén és 13.-ban néha-néha magamnak cigizgettem, de az itthoniak, barátok egyáltalán nem tudtak róla. Most elkerültem egyetemre, megint odajutottam, hogy vettem fehéret (addig erősebbel próbálkoztam) és szívtam (néha 10-12 szálat) néha-néha, de úgy éreztem, semmi többletet nem ad, csak játszottam magával a füsttel. Belegondoltam, hogy néha tényleg jó volt elmenni és fújkálni a füstöt, eljátszogatni vele, de igazából nincs erre szükségem, nem tudom elképzelni a napom úgy, hogy egész nap kattogok, hogy gyújthassak.
A múltkor igazából jobban beleástam magam a témába, találtam youtube-on egy ilyen videot, hogy dohánylobby, ezt szeretném belinkelni (3 részes, ez az 1. a többit oldalt megtalálja az, aki érdekli):
http://www.youtube.com/watch?v=iVxXNHI1xz4
Tényleg elképesztő, hogy mit mondanak benne, illetve elolvastam Allen Carr könyvét is (egy este alatt), és eléggé furcsa érzésem van.
Mikor gyújtottam, akkor nem éreztem úgy, hogy nekem ez létszükségletem lenne, de mikor mentem sétálni, és mikor gyújtottam, akkor éreztem, hogy minél hamarabb kell, hamarabb és hamarabb, nem várhatok addig, míg sétálok még 10 percet, mire biztosan nem láthat senki, ennyi kockázat kell, viszont napokat/heteket kibírok úgy, hogy nem gyújtok rá, viszont van úgy, hogy egyszerűen úgy érzem, hogy ez kell nekem. Meg mielőtt rágyújtok valami fura érzés elfog, kiver a víz, gyorsabban ver a szívem, mikor szívom, akkor mosolygok...
Végigolvasva A. Carr könyvét megdöbbentő, hogy a legtöbb dohányos nem élvezetből szívja, hanem azért, hogy a szenvedését csillapítsa. Kérdezem én, tényleg így van ez? Az az igazság, hogy mikor szívtam, akkor egyáltalán nem éreztem semmi pluszt, úgyhogy erre igazán nem tudom fogni. Valamint az is érdekelne, hogy én is kipróbáltam 16,5 évesen, de mégsem fogott meg, pedig nem gyenge volt, amit szívtam. Aztán utána még egy-két szál elment, de valahogy most sem tudom azt elképzelni, hogy rendszeresen... Bennem van a "hiba", vagy ti hogy vagytok vele? Vélemény?
A gyenge cigi mennyire tudja függővé tenni az embert, vagy ez nem annak a függvénye?
KÖSZÖNÖM, HOGY ELOLVASTAD! :)
válasza: válasza:
válasza:igen, a cigi egy növeli a dopamin szintet, de az agy rááll egy idő után arra, hogy csak a cigitől lesz dopamin hormon.
ha leszoksz akkor visszaáll a normális kerékvágásba az agy és nem attól leszel boldog mikor cigizel, hanem mikor jó dolog történik veled.
legalábbis velem így volt.
Az az igazság, hogy nem érzem úgy, hogy rá vagyok szokva... (tudom, tudom, jön a sztori, hogy jaj, hát mindenki így gondolja), de tényleg vagy 3-4 hete egy sem ment le, meg előtte is olyan 2-3 hete volt, úgyhogy ha most azt mondom, hogy többet nem, akkor ez így lesz és szerintem eljött ez a pont, mert tényleg ráébredtem, hogy semmi és a valódi dolgoknak szeretnék örülni. Elolvastam A. Carr könyvét, amiben tisztán leírja azt, mit éreznek azok, akik szívják. Valójában abban a tudatban éltem, hogy ők azért teszik, mert jó, mert meg akarják magukat jutalmazni, mert "finom", meg hasonlók, de igazából semmi különbséget nem érzek cigi és cigi közt, úgyhogy... A másik meg az, hogy nálunk például két előadás között rengetegen mennek ki, és nem igazán látszik rajtuk, hogy kattognak egy szálért, de valószínűleg ez is ott van... Minden tisztelet azok előtt, akik abba tudták hagyni (például néhány volt tanárom), és igazából tudom sajnálni azokat, akik 19-20 évesen nem bírnak fölhagyni ezzel. Van úgy, hogy tényleg azt gondolom, hogy ez "menő", vagy most bevágódik előtte a lányoknál (fiú esetében), de gondoljunk arra, hogy valakinek 16-17 évesen kell 45 percenként, mi lesz ebből mondjuk 40 év múlva. :S Igazából ez elég durva dolog és nem akarok többet megtapasztalni belőle, valójában jobb az, ha az ember szabad, azt csinál, amit akar. :) Nem akartam úgy ítélkezni felette, hogy meg sem nézem, hogy milyen, nem tapasztalom, nem egy után akartam elítélni, úgy álltam hozzá, hogyha "jó", akkor akár lehetne belőle valami, de rájöttem...:)
Egyébként a videoról valami vélemény? Ti hogy álltok hozzá? Olvastátok A. Carr könyvét? Kicsit az olvasás során úgy éreztem, hogy nagyon "marketing" íze van, mert folyamatosan jött azzal, hogy jaj, most ezt így, most azt úgy, hallgassunk rá, meg ez, meg az. Valójában a tudományos tényektől nagyon messze áll, a hétköznapokat idézi a könyv, megtapasztalhatunk olyat, amiről eddig csak elkendőzve hallottunk, de véleményem szerint helyenként lehetett volna jobban is fordítani/kifejezni.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!