Mikor kell intubálni, és mikor elég csak maszkkal lélegeztetni?

Szét kell választani a tervezett és a nem tervezett (sürgősségi) helyzeteket.

Tervezett módon maszkos lélegeztetést jellemzően műtéti anesztézia során végzünk, akkor, ha a beteg üres gyomrúnak tekinthető. Nagyon rövid beavatkozások során a teljes altatást végig lehet maszkolni, egyébként a narkózis bevezetése és az izomrelaxánsok hatásának beállta (azaz a kedvező intubációs körülmények kialakítása) közötti pár percet hidaljuk át ezzel. Vannak helyzetek, amikor nem muszáj intubálni, elég pl. egy laryngealis maszkot bedugni, ilyenkor vérmérséklet kérdése, hogy az aneszteziológus végez-e maszkos lélegeztetést (olyan hamar elérhetők ugyanis az optimális körülmények a larymaszk behelyezésére, hogy legtöbbször nem feltétlenül szükséges a maszkolás). Telt gyomrú, vagy funkcionálisan telt gyomrú (pl. várandós) beteg esetében tervezetten nem lélegeztetünk maszkkal az aspiráció veszélye (gyomortartalom visszacsorgása a légutakba) miatt, ilyenkor a narkózisbevezetést és az izomrelaxánsokat úgy kell kiszámítani, hogy szinte azonnal lehessen intubálni.

Sajnos nem mindig mennek ilyen flottul a dolgok a való életben, és bizony előfordul, hogy pl. egy telt gyomrú beteget nem sikerül intubálni, vagy valaki nagyon gyorsan légzéstámogatásra szorul, de időbe telik, hogy a szükséges felszerelést előkészítsék. Ilyenkor, amíg definitív megoldás nincsen, még mindig jobb maszkkal lélegeztetni - akkor is, ha a beteg adott esetben aspirál, vagy nem kellően hatékony ez a lélegeztetési mód - mint hagyni megfulladni.