Az állandó betegségek miatt boldogtalan vagyok. Másnak is megkeseríti az életét?

Már hónapok óta, sőt, évek óta állandóan betegségek vannak körülöttem. Édesapám sajnos meghalt, de neki is mindenféle betegsége volt (cukorbetegség, vérnyomás, szembetegség, valami a gyomrával, szívével) főleg az egyik volt elég súlyos, bár a legnagyobb keserűség az, hogy elhunyt. (A betegségéhez képest még jó állapotban is volt.)

Anyukámnak is van betegsége mióta az eszemet tudom, pajzsmirigybetegség, vérnyomás, májbetegség. Ő nagyjából jól van, de azért nem tökéletes.

A párom nem állandóan beteg, de minden áldott évben baja van a szemének, szemcsepp kell rá, kenőcs kell rá, gyakran meg is kell műteni. Árpája szokott lenni meg begyullad a szeme. Vagy az egyik, vagy mindkettő. Az is folyton elhúzódik neki.

A párom családja is egy katasztrófa ilyen szempontból, most az édesapjának van vastagbélrákja, fél évig kemoterápiát fog kapni, ez is húzódik már mióta, csomó idő volt mire rájöttek, mi baja. Ha meg nem neki volt baja, akkor a nagymamának, szegénynek borzalmas lehetett, mert a végén pelenkázni kellett, nem tudott mozogni rendesen, demenciás is volt.

Elhunyt pár hónapja.

Párom édesanyja most megvan, de neki meg tüdőrákja volt évekkel ezelőtt.

Néha már ki szoktam borulni, főleg a páromnak, mert már néha az életkedvem elmegy az egésztől, hogy mindig beteg valaki. Akár olyan, akit én ápolok, akár nem.

És az is idegesít, hogy ki kell lenni szolgáltatva az orvosoknak.

Nekem volt orvos a családban (édesapám) és tudom, hogy milyen mikor elég a szomszéd szobába átmenni és megkérdezni, hogy mi bajom, ha ez és ez fáj.

Persze aki meg nem ezt szokta meg, hanem ment születése óta minden bajával a rendelőbe, az más. Annak az a normális.

Ha valaki családtag kórházba került, például apukám, akkor is piszkosul tudott idegesíteni, hogy nem elég a betegség, hanem bizonyos esetekben az orvosok sem voltak elég emberségesek és profik. Volt persze olyan is, akinek örök életemre hálás leszek, az meg a másik véglet.

Vagy egyszerű problémáknál is, amikor mást mond az egyik orvos és egy másik, az ember meg idegeskedik, hogy most akkor mi van.

Csomószor kell orvoshoz menni, vizsgálatokra menni, több családtagnak is megkeserítette az életét, hogy például alig tudott mozogni, vagy egyéb baja volt, többen nem is élvezhették igazán az öregkorukat vagy szomorú haláluk volt. Egyik nagyapámmal is volt, az egyik nagymamám is éveken át szenvedett és volt olyan baja, amit egy orvos se tudott meggyógyítani.

Ez valami sors vagy szerencse kérdése?

Én már néha teljesen depressziós vagyok ettől, ilyenkor persze még jobban zavar, hogy nem lettem orvos, mert akkor csomó emberen tudtam volna vagy tudnék segíteni.

Nem lehet gondtalannak, felszabadultnak lenni, mert mindig van valami akadály.