Majdnem elvesztettem az életem, mégsem tudok változtatni. Hova fordulhatnék segítségért?

Egy hónapja kórházba kerültem belső vérzés miatt, kis híján majdnem meghaltam. Szépen gyógyulok, kezd visszatérni az erőm is, a napokban újra elkezdtem dolgozni. Régóta éreztem, hogy valami nincs rendben, a munkahelyemen egy éve vegetálok, stresszelek, elfogyott a motivációm, előrelépési lehetőségem sincs, és a jó fizetésem is egyre rosszabb. A mindennapokban fásult voltam, nem kapcsolt ki a tengerpart látványa, nem tett boldoggá egy kirándulás, a gyermekem, és hiába aludtam, nem pihentem ki magam. Nagy rajtam a nyomás, amiből most kiszakadtam egy hónapra, és végre kívülről láttam, mennyire mérgezte a lelkem ez a negatív, pesszimista légkör. Itthon filmeztem, olvastam, abszolút elengedtem mindent. Nem dohányoztam, nem ittam alkoholt (előtte kezdett rendszeressé válni, hogy este borozok, csak hogy lelazítsak és közben egyik cigit szívtam a másik után). Ezektől persze fizikailag rottyon voltam, mégis hajtottam, mindent kisajtoltam a testemből, lelkemből. Nem véletlen kaptam az élettől szünetet, mint egy új esélyre, úgy gondolok. Közben találtam új munkát, ami tetszik és várom nagyon, de idén még a régi munkahelyemen vagyok. Ez a változtatás pipa, kétségem sincs, hogy jól döntöttem. De most mégis megrekedtem. Visszamentem dolgozni még erre a két hónapra, és ugyanúgy rágyújtottam, ugyanazt érzem, ugyanazokat a köröket futom. Nem tudok jelen lenni a családommal, csak kívülről nézem őket és közben mardos a bűntudtad, hogy nem vagyok jó anya, nem vigyázok megint magamra.

Hogyan tudnék változtatni ezen? Hogyan tudnám megélni a szép pillanatokat, önfeletedten játszani a gyermekemmel? Van erre valami tipp, meditáció, ilyesmi? Nem is tudom mi a kérdésem, talán csak ideventilláltam, vagy várom hasonló érzéseket megélt emberek tapasztalatait.

Szép estét mindenkinek!