A barátnőm borderline személyiségzavaros. Mit tegyek?

Vagy elfogadod így, vagy hagyod a barátságot.

Ez a betegség ilyen.

Ő BETEG, szegény.

Én is voltam ilyen helyzetben. Viszont nem a te helyedben, hanem a barátnőd szerepében. Konkrétan ugyanilyen dolgokat csináltam, mint a barátnőd. Viszont elkezdtem terápiára járni, és rengeteget, de tényleg rengeteget kutattam a borderline személyiségzavarral kapcsolatban. Idővel megtanultam vele együtt élni. Nagyon nehéz, de próbálkozás nélkül nem fog menni.

Azt tanácsolom, hogy próbáljatok beszélni róla. Kérdezd meg, bizonyos eseteknél, hogy mit érez olyankor. A lényeg, hogy lássa rajtad, hogy érdekled, hogy mi történik vele, és hogy próbálod megérteni. De ez nélküle nem fog menni.

Ezt te érzed, hogy akarod e továbbra is folytatni ezt a kapcsolatot, ezt más nem mondhatja meg neked.

És még jó tanácsként: ezt a nem veszem fel a telefont, nem írok neki vissza, ignorálom stílust ne csináld, mert engem például ezzel lehet legjobban kiborítani, és sokunk így van vele:D

Először is: ha komolyan gondolod, és tényleg szeretnél neki ott lenni, akkor a topon kell lenned borderline-ból, és a részedről szilárd önismeret szükséges. A szükséges tudást megszerezheted a netről is, pl. ott van a Ne lépkedj tojáshéjakon című könyv, rengeteg magyar és külföldi érintett, talán a külföldiek mélyebben taglalják a dolgot.

Másrészt: a gyógyszer nem elég, terápiára is szüksége van. Ugyanis a borderline-nak általában gyerekkori okai vannak.

Engem is ezzel diagnosztizáltak, és volt is olyan kemény időszakom (évekig XD), amikor ugyanazt nyomtam, amit a barátnőd most.

Ma már - 2 év terápia után, és egy borderline-ban járatos pár mellett - sokat szelídültek a tüneteim. Tehát az ordítás, csapkodás, önsértés már ritka nálam, viszont sajna még vannak tipikusan bordis döntéseim - pl. félek, hogy ott hagy valaki => helyette én zárom rövidre a kapcsolatot, mert nem bírnám elviselni, hogy más utasítson el, küldjön el az életéből.

Ja igen, kérdezted, mindenki ilyen-e. Nos, az érzések hasonlóak lehetnek, de nem látok a többi bordi fejébe.

A feldolgozás térhet el, ez a videó pedig erről szól:

https://www.youtube.com/watch?v=7RrGNbcN8cM

Sajna magyar videót, cikket még nem találtam a témában.

Rám sem a tipikus dühroham jellemző, hanem inkább az, hogy tök csendben kikészítem magam, és a mellettem lévő nem érti, miért lett rögtön világvége hangulatom, és miért sírok. Ja, mert a dührohamok sem azok a tipikusak nálam, bár volt már, persze. Viszont nálam inkább a tehetetlenség érzése és az ebből fakadó keserves sírás a gyakori...