Akik probaltak mar ongyilkosok lenni, de tuleltetek, orultetek hogy eletben maradtatok, vagy most is ujra probalnatok? Milyen erzes volt?

Sziasztok !

Nekem is irhattok...

Nekem egy diagnózis miatt vannak ilyen gondolataim.

nem akarok így élni , h vagdosnak, így kezelnek úgy kezelnek , szurkálnak, altatnak, becsöveznek, újra épüljek fel a fájdalombol , maradjak udvarias , hálás és fizessek ( magán ) újra várjam a szövettant és rettegjek... aztán kiderül nem sikerült , a professzor kedves és mosolyog , megnyugtató a hangja , de én már úgy érzem kívülálló lettem az életben , nem sportolhatok, nem dolgozhatok , nem szexelhetek, mindig várjuk a gyógyulást , “neked pihenned kell, neked pozitívnak kell lenned , neked hálásnak kell lenned”

Mennyivel egyszerűbb lenne már csak dacból is befejezni.

Pontosan!

Terveznek, utaznak és nem is értékelik az egészségüket. Én meg az utca végéig sőt a kapuig sem tudok elfutni ...

én mit tervezek ? a következő mutetet , a konzultációt , a várakozást , a szovettant

Ugye?

ha nincs egészség , semmi másra nek tudsz gondolni , mint hogy egészséges akarsz lenni.. a kérdések .. miért pont én ? Jártam szűrésre , gyakrabban mint kellett volna. Mégis baj lett.

Mintha az életemet és a lelkemet egy óriási fekete takaró fedné.

Elég volt a kontár orvosokból és a hamis mosolyú nővérekből is ( már amelyik mosolyog )