Azok akik egyedül élnek: ti éreztétek káros hatását a magánynak a mentális egészségetekre?

Is-is. Már 3 éve élek egyedül húszon éves lányként, és úgy érzem hogy egyrészt jó, másrészt viszont hosszútávon szellemileg megterhelő. Előfordul, hogy elfelejtem a szavakat, mert van olyan, hogy 1 hétig konkrétan senkivel sem beszélek. A munkám persze intellektuális mindig frissen tart, de mentálisan kimerítő, és nincs ahol hely vagy kapcsolatom, ahol megfelelően meg tudnék pihenni.

Arról már olvastam valahol, hogy a fizikai egészségünkre hatással lehet a magány, ezért gyakrabban fordulhat elő a korai demencia, megnő az Alzheimer kialakulásának az esélye, stb. Ha aggódsz, mindenképp menj egy orvoshoz preventív vizsgálatra.

4

" Es te nem aggodsz a korai demencia miatt?"

Az egyedül élésnek semmi köze a demenciához. 8 évig egyedül éltem és nem lettem demens. 5 éve vagyok házas van 2 gyerek, amióta családom van viszont masszív leépülést tapasztalok.

Igen, eloszor nagyon rosszul ereztem magam a magany miatt. Ingerult voltam, h nem tudtam a gondolataimat es erzeseimet massal megosztani. Mas gondolatai még jobban erdekel engem. Hianyzott az a kapocs az emberekkel. Szerintem koncetralni is alig tudtam es nem akartam semmit se csinalni. Nem erdekelt semmi es volt amikor egesz nap sirtam a magany miatt. Enni sem volt kedvem. Ertektelennek es vegtelenul unalmasnak hittem magam. Aztan elegem lett ebbol es mindent leszartam. Ezt fel ev alatt tudtam elerni. De a legkomolyabban nem erdekelt az, hogy egyedul vagyok. Amugy is introvertalt vagyok, tehat egy extrovertaltat valoszinuleg jobban megviselt volna, mint az en helyzetem. Csaladommal is ritkan beszeltem. Most jol vagyok. Nyilvan, jobb lenne, ha hus-ver emberrel tudnék oszinte baratsagot kialakitani, sokat nevetnenk, szorakoznank, es megosztanam vele a dolgaimat, vice-versa persze. De igy is jo. Onismeretre forditom es megalapozom a jovom.

Par napja pedig interneten megtalalt egy ember, aki non-stop erdeklodik irantam azota. De ezt szerintem ugy ertem el, hogy egyedul is boldog vagyok es nem sugarzom ki magambol a negativat, ezt biztosan mas is megerzi es erdeklodni fog egy viszonylag pozitiv eros ember irant. Nekem ez a tanacsom. (Amugy veletlen talalt ram ez az ember. Semmilyen barat kereso appon nem vagyok)

De a legfontosabb, hogy hasznald ki az egyedulletet, mert kitudja mikor lesz az utolso alkalmad arra, hogy ujra totalisan egyedul légy onmagaddal. Nem olyan borzalmas ez. Csak magaddal vagy, magaddal torodsz, beszelgess magaddal. Igen, lusta vagyok ekezetekkel irni.

7: valahol átérzem a helyzeted, csak nem szabad végletekbe esni. Én mindenkinek ajánlanék 1-2 év egyedüllétet az önismeret fejlesztése miatt. Tuti kevesebb elhamarkodott, konfliktusokkal teli párkapcsolat lenne. Nem szabad félni a magánytól. Sok ismerősöm el sem tudná képzelni, hogy egyedül éljen (gyakran vissza is hallom, hogy milyen erős vagyok, pedig nekem ez a normális). Szerintem a magánytól való félelem vezet a rossz párkapcsolatok kialakulásához.

Ha viszont valaki alapesetben, leszámítva a covidot 3 vagy 5 évnél tovább él egyedül, az sajnos a leépülés kockázatával jár. Muszáj építeni legalább a munkakapcsolatokat, vagy minőségi időt tölteni valakivel, ami nem a felszínes beszélgetésekkel ér véget.