Nagyon durva videojáték függőségre milyen megoldások léteznek? Nektek hogy sikerült legyőzni?

23 éves vagyok, egyetemre járok. A játékok mindig hatalmas részét elvették az időmnek, a tanulmányi eredményeimet egészen a gimnázium elejétől nagyban befolyásolta a játékfüggőségem. Jelenleg mindig épphogy van meg egy tárgy. Félévet sosem buktam viszont már passziváltattam egyet, csak tudjak többet játszani.

10 éve játszom a WoW-al. Néha becsúszik pár hónapra egy-egy másik játék is de azok nem számottevőek, nincs hozzájuk kötődésem. Az egyetlen ilyen a Factorio volt talán, amit 1 hónapon keresztül napi több 10 órában játszottam de szerencsére már semmi újat nem tud mutatni és egyszerűen eluntam.

A WoW-al való kapcsolatom viszont egy hatalmas hullámvölgy. Letörlöm, aztán pár hét után újra azon kapom magam, hogy ott figyel az ikon az asztalon. 4 évvel ezelőtt az összes karakterem letöröltem mert már annyira utáltam magam miatta, de ez sem segített. Újrakezdtem a semmiből és még élveztem is, hogy új "kihívásokkal" kell szembenéznem.

Barátnőm volt több is, de mindegyik dobott a játék miatt. Barátaimmal viszont a kapcsolatom meglepően jó, még általánosból ismerjük egymást és mindenben összetartunk. Sajnos azonban sokszor előfordult már, hogy kamu kifogásokat kerestem egy-egy összejövetelre, csak azért, mert játszani akartam inkább. Ezt ők tudják és nem nagyon veszik a szívükre mert nekik is vannak hasonló gondjaik, valakinek a drog, valakinek a depresszió.

Én viszont nagyon is a szívemre veszem a függőségemet és utálom is magam miatta. Már mindent kipróbáltam amit lehetett de nem jött be semmi. Néha már csak a halogatás eszközeként használom a játékot, úgy, hogy alapból nem lenne kedvem játszani de mikor tanulni vagy dolgozni kell akkor mindig előkerül. Máskor is, csak akkor éppenséggel kedvem is van hozzá.

Olyan érzés, és ezt a Blizzard nagyon is tudta mit csinál mikor megalkották a WoW-ot, mintha mindig lenne valami extra amit csinálni lehet és sosincs vége. Kismillió online barát és szál köt a játékhoz, nem beszélve a saját karaktereid iránt érzett kötődésről. Már-már kötelezőnek érzi az ember hogy belépjen, csak azért, hogy meglegyen a napi "kötelező" daily questek, raidek, PvP, dungeon. Nem beszélve a sok ismerősről és barátról, akiket 10 év alatt összeszed az ember. 3-4 órák el tudnak azzal menni, hogy csak beszélgettek egy hangulatos városban vagy fogadóban a játékon belül. Amikor meg már menni akarsz aludni vagy a dolgodra, akkor mindig "csak még egy" dungeon, quest, battleground. Ördögi kör.

A durvább ördögi kör viszont a folyamatos gyűlölet magam iránt és a játék folyamatos letörlése majd újratelepítése. Egyszerűen nem tudok vele mit csinálni pedig akaraterőből nem voltam rossz sosem, 5 év dohányzás után sikeresen letettem a cigit 1 éve például, vagy említhetném a tanulást is, 2 emelt érettségit is megírtam 90% felettire és ha nagyon akarok valamit azt elérem, viszont ez az egy dolog kifog rajtam.

A legdurvább időszakban napi 14-16 óra is benne volt, most, hogy egyetemre járok már azért javult a helyzet de még mindig durva. Sok ezer órám van a játékban és mindig arra gondolok, hogy ha ezt tanulásra vagy önfejlesztésre fordítom, már nagyon máshol lennék, mint most. Egyetlen egy dologból viszont nem engedtem, mindig figyeltem a testemre és a legdurvább hónapokat leszámítva mindig jártam edzeni heti 3-4x. Ha ez nem történt volna meg és felszedtem volna jó sok felesleget, valamint elhanyagoltam volna a higiéniát akkor le sem tudom írni, mennyire dühös lennék magamra.