Kezdőoldal » Egészség » Mentális egészség » Adhatnak nekem eutanáziát...

Adhatnak nekem eutanáziát akkor, ha már egyszerűen nem bírom tovább elviselni az asperger-szindrómám hátrányait, és nem tudok teljes életet élni? (Igazából azt sem tudom, hogy depressziós vagyok-e, vagy csak kamaszkori hiszti. 17/F)

Figyelt kérdés

Elöljáróban leszögezném, hogy nem sajnáltatni akarom magam. És minden, amit írok, komolyan gondolok!


Ugyebár aspergeres vagyok és elég durva eset, nagyon nehezen tudok megbírkózni a hátrányaimmal, és a családomnak is egyre nagyobb teher vagyok. Azt, hogy ezzel szenvedek, 3 éves koromban derült ki, akkor diagnosztizálták nálam, és apukám már akkor mondta, hogy velem bizony nagyon nehéz lesz, mert tele leszek kompromisszummal. Igaza is lett: úgyhogy most szépen fel is sorolnám azt, ami most így eszembe jut magamról:


* Óvodában és elsős-másodikos koromban elég extrovertált típus voltam: szerettem kekeckedni a tanárokkal/ovónőkkel, sok volt az órai beszólogatás, nevetgélés, és emiatt elég sok panasz jött rám. Csínytevést csínytevésre halmoztam, voltak barátaim, és habzsoltam az életet. Aztán második osztály év vége felé felbosszantott az egyik osztálytársam (már nem emlékszem, hogy miért) és egészen odáig fajult a dolog, hogy pár perc múlva óra kellős közepén ráordítottam, hogy idióta bolond, és mindenki szeme láttára fogtam a tankönyvét és kitéptem belőle egy teljes oldalt! Erre az egyébként marha kedves osztályfőnököm égtelen haragra gerjedt, és gondolkodás nélkül bevágta az osztályfőnöki intőt. Iszonyú ciki volt, apukám ekkor megvert, alig bírtam tükörbe nézni, és hirtelen az egész általános személyiségem a feje tetejére állt: ekkor ugyanis elhatároztam, hogy nem akarok többé az elmebeteg gyereket játszani, visszahúzódóbb leszek, nincs több csínytevés, és szigorúan ötös magatartásra hajtottam. Azonnal sikerült, mert többé nem lehetett egy panasz sem a magatartásomra, mintha kicseréltek volna, de azóta évről évre egyre inkább úgy érzem, hogy nem tudok beilleszkedni egyáltalán a suliba. Ugyanakkor kezdetben nem éreztem hátrányát ennek az introvertáltságnak, annak ellenére, innentől kezdve nem ment a barátkozás, nem tudtam kezdeményezni beszélgetést az emberekkel, plusz az ún. "work in pairs" órai feladatoknál mindig én voltam az utolsó, aki párt talált, sokszor kínos csönd volt emiatt, de általánosságba nem zavart. A 30 fős általános iskolai osztályomból kb. 15-20 gyerekkel elbeszélgettem, és ez nekem megfelelő volt. 7-es korom körül elkezdtem nagyon pattanásosodni, meg szebórea nevű bőrbetegség jelentkezett nálam, ami miatt nem csúfolt senki, de az önbizalmam ekkor konkrétan már odalett. Szerettem egyébként az osztályom, mert összetartó osztály volt, jó osztályfőnökkel, de ballagásunk sem volt a Covid miatt, az iskola utolsó három hónapját nem tudtam velük tölteni, ez azért megviselt, mert nem voltam teljesen magányos. Általános iskolában 3-as-4-es tanuló voltam (tehát nem voltam különösen jó tanuló), de azért nem voltam rossz tanuló se. Aztán jött a gimi: nem vettek fel oda, ahová akartam, kicsit gyengébb helyre vettek fel, és egy nagy nulla most az osztályom, egy-két tanár elég szigorú, és mostmár csak 3,1-es tanulmányi átlagnál tartok, mert ekkor kezdtem elgondolkodni az öngyilkosságon, és semmi motivációm nem volt a tanulásra, ellustultam, és bizony tavaly év végén eszméletlenül leszidtak, mert a családunk történelmében sikerült az egyik ha nem legrosszabb "bizonyítványt" letennem az asztalra; ekkor már komoly depresszióba kezdtem esni, és ez jelenleg is tart; azóta még tovább romlott az átlagom most itt 10.-dikbem, év végén pedig ágazati alapvizsgám lesz, és úgy érzem, hogy meg fogok bukni csúfosan, mert lusta vagyok tanulni rá. Most töriből bukdácsolok, négy darab 1-essel és egy darab 2-essel 1,17-es átlagon bukdácsolok, mindjárt itt a félévzárás, és ha nem lesz meg 1,7-es átlag január 26-ig, akkor máris felállítottam egy rekordot, mert eddig a családból még senkinek nem volt bukása soha. Ha anyám vagy apám észreveszik, attól félek, hogy onnantól kezdve majd nem mernek sehol se mutatkozni, mert hát "ciki lesz nekik bárhová is menni, ha a fiúk bukdácsol". De engem ez nem érdekel, és mivel az asperger nálam nem extra iQ-val, hanem kicsit átlag alatti iQ-val párosul, ezért abszolút képtelen vagyok bármit is tanulni, rögtön elfelejtődik minden, úgyhogy ezen nem nagyon tudok már szépíteni. Nagyon nehezen tudok beilleszkedni az új osztályba, és ők már azért csúfolódni is szoktam rám. Emiatt minden nap sírva kelek fel, hogy nem döglöttem meg álmomban, és túl kell élni még egy napot. Ennek én így nem látom értelmét!


* Elég rossz az anyagi helyzetünk is most, keveset keresnek a szüleim, úgyhogy ezt sem élem meg jól. Minden osztálytársam csillogó kütyükkel meg menő beszéddel kecsegtet, de nekem semmim sincsen, amitől az osztálytársaim menőnek tartanának.


* A családom egyre nagyobb teherrel néz rám, mert egyébként még evési zavaraim is vannak (akit ez érdekel, annak majd privátban írok bővebben erről), és külön kell rám mindig főzni, anyám meg ekkor ki sem látszik a munkából. Állandóan azt látom az arcán, hogy könnyebb lenne nélkülem, és hasonlók. Nem járhatunk szinte soha étterembe enni, mert ha mondjuk egy kirándulás során találunk egy éttermet, nem valószínű, hogy hajlandó vagyok megenni ami az étlapon szerepel. Ezért ilyenkor is tehernek érzem magad, eszembe jut az öngyilkosság is.


* Párkapcsolati témába nem mennék bele bővebben: eddig még nem volt barátnőm, és igazából jó lenne nem egyedül leélni az életem, de nem tudom, hogy fel lennék-e készülve a házasélet kompromisszumaira. Gyereket nem szeretnék.


Komolyan mondom, mióta gimnazista vagyok, meg beütött a járvány, csak egy-egy nap, amikor jól tudom érezni magam, de akkor sem tűnik el semmilyen depressziós gondolat, csak az érzet szűnik meg. Már nem telik el úgy nap, hogy ne sírnék, ráadásul van olyan, hogy megyek az utcán és olyankor kezdek el. És mindent, amit bárki mondott arról milyen vagyok (önző, szemét, idegesítő, kompromisszumos…) hallom a fejemben, és tudom, hogy igazuk van. Nincs kedvem semmihez, nem csak feleslegesnek hanem ártalmasnak érzem magam, bármit megpróbálok abból valaki mindig rosszul jár (ma is ez történt például). Nem beszélek már senkihez, csak reagálok mindenre, de néha még azt sem, csak elvagyok magamnak a saját kis világomban, ahogy az aspergeresek többsége. Már nem érdekel semmi, hogy nézek ki, mi lesz velem. Arra törekszem, hogy minél rosszabb legyen számomra, és folyamatosan érzem és tudom, hogy sokkal jobb lenne mindenkinek, ha meg sem születtem volna. De nem ölöm meg magamat, mert azzal még több bajt okoznék. A jövőmet iszonyatosan sötétnek és fenyegetőnek látom, nem akarok élni egy olyan világban, ami most következik. Sokkal egyszerűbb lenne meghalni, ezért gondoltam Svájcba menni eutanáziára, mert rettegek attól, ami az öngyilkosság után rám vár (ugye mert az bűncselekmény a vallásokban). A szüleimnek nem merek szólni, mert így is állandóan velem foglalkoznak, ezért ha most azt mondanám nekik, hogy meg akarok halni, akkor biztos azzal jönnének, hogy semmi okom nincs rá, meg ilyenek, de én egyszerűen nem tudom csillapítani azokat a gondolatokat, hogy aspergeresként nekem nincsen itt semmi keresni valóm, nem vagyok értékes, és egyre kevésbé érzem azt, hogy nekem itt kéne maradnom!


Tudom, hogy a halál nem megoldás, de én nagyon sokat gondolok rá, és nem tudom mi értelme lenne életben maradni, és végigszenvedni az "életemet".


Vélemények?



2021. nov. 21. 21:47
1 2 3
 1/29 anonim ***** válasza:
21%

Csak a kérdést olvastam el, a hozzá tartozó novellát nem. Csak halálos, gyógyíthatatlan betegségnél van kegyes halál, és általában akkor ha csillapíthatatlan, nagy fájdalmakkal jár. Sem az aspreger, sem a depresszió nem felel meg egyik kritériumnak se, ráadásul a depi jól kezelhető-tünetmentesség elérhető. Vagy hogy gondoltad? Depis vagyok doktor úr, tessék nyomni belém egy méreginjekciót!?

Amúgy meg nem kell ezzel másokat terhelni, itthon is vannak magas épületek.

2021. nov. 21. 21:56
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/29 anonim ***** válasza:
94%
Magyarországon az eutanázia nem megengedett. Soha, semmilyen betegségnél. Amivel az első hozzászóló keveri, az az életmentő beavatkozás visszautasításának a lehetősége. Az valóban megengedett olyan betegségnél, ami gyógyíthatatlan, és rövid időn belül halálhoz vezetne. Amúgy az Asperger nem ilyen.
2021. nov. 21. 22:00
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/29 anonim ***** válasza:
100%
Inkább kezd egy pszichiáterrel.
2021. nov. 21. 22:00
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/29 anonim ***** válasza:
96%

Szia!

Ha szeretnél, írjál privátaban. Egyáltalán nem vagy buta, elolvastam amit írtál, és ebből nem az látszik, hogy képtelen lennél tanulni, vagy teher lennél.

Hidd el, a covid sok ember életét megváltoztatta, sokan vannak/vagyunk úgy, hogy nehéz beilleszkedni az új helyzetekbe, de hidd el, nem lehetetlen.

2021. nov. 21. 22:04
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/29 anonim ***** válasza:
98%

Átlag alatti IQ-val nem tudnál ilyen összeszedett szöveget írni.

Ülj le a szuleiddel, mondd el, hogy igen, kicsit kicsúszott a lábad alól a talaj, de most elhatároztad, hogy kezedbe veszed a dolgokat és segítenék ebben. A törit év végére kijavítod. Az alapvizsgara tanulsz.

A gimi lehet meg nehez, mármint a mindennapok, a felnőtt élet bizonyos tekintetben könnyebb lesz, nem fognak már szekálni.

2021. nov. 21. 22:14
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/29 Thunderfairy ***** válasza:
100%
Probáld megtalálni az életben a szép dolgokat. Ha úgy érzed nagyon akkor keres fel pszihologust aki segít majd neked. NE LEGYÉL ÖNGYILKOS. Vannak jó dolgok is az életben szerencsére. Mondok példákat: Szép helyeken turázni egy turista egyesűletbe, nyáron strandolni menni, jó filmeket nézni, finomakat enni, stb. Esetleg talán segíthet ha példát veszek Greta Thunberg klima aktivistáról. Greta is asbergeres és az a célja hogy megovja a környezetet és védje a klimát. Ő már tudja hogy miért is érdemes élni. Találj te is egy olyan dolgot amiért érdemes élned mert érdemes élned hidd el. Éld le az életed mert érdemes, vannak szép dolgok a világon.
2021. nov. 21. 22:21
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/29 anonim ***** válasza:
83%

Én is Aspergeres vagyok, én szeretem, sőt, imádom! Bár tervezek elmenni klinikai szakpszichológushoz (egy kicsit több pénz kellene ehhez, de nemsokára meglesz, ha minden jól megy), akivel többek között ezen szeretnék dolgozni - néhány viselkedési mód kielemzése, egyes dolgok feldolgozása.


Te is sokra vagy képes, tudsz dolgozni az aspergereden is, hidd el!

Tarts ki valahogy!


5


Nekem is átlag alatti az IQ-m, vagy legalábbis gimi végefelé az volt. Hidd el, azzal együtt is lehet összeszedetten írni!

2021. nov. 21. 22:37
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/29 anonim ***** válasza:
100%
Svájcban, meg Hollandiában van például eutanázia, de szerintem ott is csak ilyen magánklinikák csinálják meg rengeteg pénzért. De ahogy írták, gyógyíthatatlan, halálos kimenetelű, komoly fájdalommal járó betegségek esetén jöhet egyáltalán szóba az egész.
2021. nov. 21. 23:14
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/29 Grimfox ***** válasza:
94%
Magyarországon törvénytelen az eutanázia. Semmilyen körülmények között nem adnak rá engedélyt. Még a legsúlyosabb, legfájdalmasabb, legtöbb szenvedéssel járó betegek sem kérhetik, hogy oltsák ki az életüket. Kérhetik, hogy adott esetben ne élesszék újra őket, vagy elutasíthatnak mútéteket, hasonlókat, amennyiben beszámíthatóak, azaz képesek önálló döntéshozatalra.
2021. nov. 21. 23:32
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/29 anonim ***** válasza:
66%

Ha elmész Svájcba magánklinikára, ott sem eutanáziát végeznek, hanem asszisztálnak a te öngyilkosságodhoz. A döntés végig a tiéd. Előtte viszont többszöri orvosi vizsgálat történik, ami alatt eldöntik végül megadják-e a "zöld utat" és felírják-e az anyagot számodra, amivel a procedúra történik.


Ha bármilyen további kérdésed van, írj privátban.

2021. nov. 22. 12:52
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!