Hogyan dolgoztátok fel, hogy a pszichológusotok továbbküldött titeket?

"Értem én! Nem hagyományos értelemben vagy szétesve, ezért nem lehet játszi könnyedséggel összerakni, tehát inkább nem fordulsz szakemberhez. Nyilván egyedül könnyebb és gyorsabban megy majd. Logikus!"

Jaj, kérlek, el ne kezd megmagyarázni, hogy a fentebbi szöveg nem egyértelműen egy vitriolos megjegyzés kívánt lenni, az egyébként erkölcsi fölényre törekvő "minden jót" zárással. Hagyjuk ezt a kedélyes szofizmust, meg a "Kállai kettőst".

"A saját igazamhoz sem ragaszkodom." - ehhez nem is kell kommentárt fűznöm, megteszik a korábbi hozzászólásaid helyettem. (Például: Szedd össze magad és keress másik pszichológust!)

"Én megpróbáltalak elgondolkodtatni annyi info alapján, Mennyit megosztottál." - az első hozászolásod után semmi elgondolkodtatót nem írtál, csak hajtottad a saját igazad egy olyan probléma pont beemelése kapcsán, ami nem képezte a kérdésem magvát, te presszionáltad úgy, hogy a korábbi kommentjeimben, mikor más felvetette, már utaltam rá, hogy ez most nem aktuális és vélhetően nem is lesz az. Az "amennyit megosztottál" sem valid narratíva, akik kérték, azoknak hosszan kifejtettem magánlevélben a történteket-történetet, nem hiába nem írtam arról bővebben, ami nem tartozik a konkrét kérdéshez. Az alapján, amit megosztottam, nem volt információs alapod nyilvános vitába szállni velem azzal kapcsolatban, hogy kell-e nekem pszichológus vagy nem. Arról nem is szólva, hogy a másik ember véleményét egy ponton túl érdemes tiszteletben tartani.

Annál, minthogy valaki a kellő ismeretek hiányában "ex katedra" játssza a bölcset csak egy visszataszítóbb van: ha mentségként elárulod a hitelveidet.

Minden jót kívánok!