Mennyire ciki (saját maga előtt), ha egy 30 éves férfi, akinek rossz egzisztenciája van és számítógépes játékokkal tölti ki a szabadidejét?

A ciki az, hogy még saját magad előtt is mentegetőzöl, meg szégyelled, ha valamivel jól érzed magad.

"napi max 2 óra"

Az meg nulla. Tehát kb. a szabadidőd 10-20%-át töltöd számítógépes játékokkal.

Itt első körben magaddal kéne kibékülnöd. Megérteni azt a tényt, hogy az ember a saját életét kell, hogy alakítsa, és mindennemű hasonlítgatás kifejezetten káros. Veled az a baj, hogy másokat önkényesen kijelöltél egyfajta etalonnat, és minden, ami attól eltérő, azt semmitérőnek bélyegezted. Ahelyett, hogy elfoadnád a vágyaidat, és arra próbálnál felépíteni egy kellemes, és tartható életet.

Tudod, hiába erőltetnéd rá magadra mások életét és szórakozási formáit, te abban nem lennél boldog, és ugyanúgy keseregnél, mint most, csak akkor más kifogásokat keresnél.

Hadd meséljek magamról!

Tól vagyok a 30-on. Szüleimmel egy lakásban élek. Hogy ez ciki-e? Én nem gondolom annak, más véleményére meg nem adok, úgy vagyok vele, hogy mindenki foglalkozzon a saját életével. Nem arról van szó, hogy egy életképtelen lúzer lennék, hanem arról, hogy mennyivel lenne jobb havi 150-et albérletre költeni, ahol még tök egyedül is vagyok, mint ehelyett a családomat támogatni, és a társaságukban lenni? Mert szerintem semennyivel. Majd ha lesz barátnőm, akkor nyilván más szempontok is képbe jönnek, de ameddig nincs, addig tök felesleges ilyeneken gondolkodni. Mellesleg: évtizedeken (századokon) át működött a "nagycsalád" modellje. Nem az volt a divat, hogy 18 éves, 1 napos korban már hátat is fordítunk mindenkinek, hanem az, hogy 2, vagy akár 3 generáció is egy háztartásban élt. És működött ez a rendszer. Néhány helyen még mindig látok olyat, hogy nagymama és nagypapa egy lakásban élnek a gyermekeikkel, unokáikkal. Normális családi kapcsolatok, és kellő hely megléte mellett ez teljesen vállalható. Sőt, sokszor kifejezetten előnyös.

Aztán a játékok. Hát hallod, én nem kétnaponta 2 órát szoktam játszani, hanem ha úgy igazából belelendülök, akkor akár 4-5-6-ot is egyfolytában. Age of Empires 2 HD-ban van, hogy egy játszma tart 2 óráig. Vagy ha épp online sakkozok, egy klasszikus meccs ott is több, mint fél óráig tart. Vagy a Surviving Mars. Vagy a Prison Architect. Ha komolyabban belejövök, egy játék akár bőven tovább tarthat 5 óránál. Persze, vannak olyan napok, hogy munka után még ehhez sincs kedvem/energiám, de nem fogom kiátlagolni, hogy egy napra mennyi játék jut, mert tök értelmetlen. Pszichológiailag pedig tényként kezelhető, hogy az embernek a mentális épségének megőrzéséhez szüksége van játékra. Csak éppen a játékok formája térhet el egyénenként.

Ami a bulizást illeti: soha nem vonzott a szórakozásnak ezen formája. Oké, az amolyan kisebb baráti összejövetelekkel nem volt soha kifogásom, de az, hogy tajrészegen vadidegenekkel tombolni, az nekem soha nem jelentett szórakozást. És akkor mi van? Más módon is tudom jól érezni magam. Persze, mindenki traktált azzal, hogy mennyi mindenből kimaradok, és hogy mennyire bánni fogom... nos, 30-on túl ki merem jelenteni, hogy nem volt igazuk. Egy másodpercig sem bántam meg, hogy a saját életemet éltem. Nem vagyunk egyformák, és ez a szórakozási formákban is megjelenik.

Egyébként meg folyamatosan fejlesztem magam, igaz, nem keresek milliókat, de a munkaámban jól érzem magam, és bár most egyedülálló vagyok, de voltak már többéves kapcsolataim, szóval látod: ilyen téren sem akadály, ha az ember nem ugyanolyan, mint a nagy átlag.

Amiben fejlődnöd kéne, az az, hogy a saját életedet tedd jobbá, és ne mások - egyébként számodra nem vonzó - élete után sóvárogj.

Haha, de azért pc-re vab pénzed?

Mehetnél sportolni, biciklizni is akar.

Raadasul onnan szerezhetsz baratokat is...

Kedves utolsó, munkahelyről is szerezhet barátokat.

Ami meg a bulizást illeti, ha elhívnak elfogadod, bebaxol kireggeledik, és kipipálva.

Szerintem az élet több ennél.

Ez csak egy nagyon kicsiny része.

Ha meg már játszol, elhívnálak unturnedre amikor ráérsz.

Egyetlen játék amit kistinikoromban igencsak jó fejlesztettem.

Amúgy meg az önbizalomhiány nagy ellenség tud ám lenni.

Nagyon nagy.