Szükségem van pszichológusra, szociális munkásra, családgondozóra?

18-at pár hónapja töltöttem. Fiú vagyok ha fontos. Védelembe voltam véve. Röviden otthoni körülmények borzalmasak. Gyerekkorom nélkülözés,kamaszkorom anyám skizofréniája,és fenyegetésének eltűrése plusz 16 éves korom óta depresszió, szociális szorongás, szociális fóbia, paranoid gondolkodás, testképzavar. 1 éve már a bátyám is indulatokat csinál, az a terve hogy kirakjon engem anya hogy majd magához fogadja 133kmrel arrébb.

Családgondozó: Folyamatosan kioktatott, bunkó volt. Konkrétan hülyének nézett minden viselkedésemet kifigurázott és olyan következtetéseket vonott le ami megalázó volt.

Szociális munkás : Őt nagyon szeretem. Sajnos ő más világban él nem akar megérteni. Rengeteget segített olyanba is amibe nem kellett volna mert nem az ő hatása.

Pszichológus : kedves,de ő nem jutok vele sem dűlőre. Sok elképzelése szűrreális de tudja ő is, csak hülyíteni próbál hogy ne ugorjak le egy hídról. Nem segít sajnos rajtam a terápia.

Nincsenek barátaim magányos vagyok, ami fáj. Nehézségeim ellenére még nem öltem meg magam.

Az a baj hogy felesleges rinyának látom a pszichológusnál lévő időpocsékolást, szoc segítő idegen terhére nem akarok lenni, csaladsegítő helyett valami jogi segítő kéne...

Az a helyzet én annyi mindent megéltem, ezek az emberek igazából idegenek, miért is bíztam meg bennük... Plusz joguk sincs engem bírálni.