Bűnösnek érzem magam, ha boldog vagyok. Mitől lehet ez?

Ennyiből ugye nem gondolod, hogy válaszolunk? De látatlanban boldogtalan mérgező szüleid vannak.

Nálunk keresztény életfelfogásnak hívják ezt az elmebajt - amely szerint ez a földi élet csak egy próbatétel a siralomvölgyben!

Ne érezd annak magad, a boldogság annak adatik meg, aki tudja becsülni az életet.

Míg felnőttél hányszor hallottad, hogy a jó kedved búra válik? Vagy nevetésnek sírás lesz a vége? Az élet nem habostorta? Ilyesmik állnak általában a háttérben.

Nem ismertek el a szüleid.

Azért kérdeztem, mert általában akkor jár így egy gyerek, ha amint kimutatja elégedettségét, boldogságát, kap egy olyan mondatot vagy kritikát, hogy elszégyelli, elkezdi rosszul érezni magát. Nem egyszer, rendszeresen. Rajzol valamit, boldog tőle, de leszólják. Vagy bármi ilyen, ami felnőttként nem tűnik fel, de a gyerekben nyomot hagy, gátolja, hogy boldog legyen. És ezt viszi tovább felnőtt korára. Szerintem érdemes lenne néhány beszélgetés egy pszichológussal vagy valakivel aki ért az ilyesmi elakadásokhoz.

Hát igen, ez az ok. A nem ismertek el-t úgy értem, hogy az eredményeidet, sikereidet, pozitívumaidat. Mivel a szülőktől ezt nem kaptad meg (vagy nem szerettek, vagy nem tudták, hogy azt hogy kell), kénytelen vagy utólag magadnak megadni, nem ezt a terhes örökséget cipelni a hátadon. Értékeld magadat minden nap!