Szerintetek még meggyógyulhatok?

Nagyon hosszú történet lesz, köszönöm aki szán rá időt hogy elolvassa!

18 éves leszek egy hónapon belül, már 6 éve küzdök komoly depresszióval. Kétszer voltam pszichiátrián (diagnosztizáltak hangulat és viselkedészavarral, bulimiával, major depresszióval, szorongással), az ott töltött idő összesen 3 hónap volt, rengeteg gyógyszert kaptam, ezek között volt 2 féle nyugtató amikre rá voltam szokva nagyjából fél-1 évig. Szerencsére leraktam őket, ahogy az összes többi gyógyszert is, mivel nem segítettek hónapok alatt sem.

A családi hátterem zavaros, a szüleim elváltak 12 éves koromban, azóta az anyám alkoholista lett, erősen gyanítom, hogy borderline személyiségzavara van. Emelett ún. hoarder (az egész lakásunkat telerakja felesleges dolgokkal, mindent meg szeretne tartani aminek van egy kis jelentősége számára), ezzel a dologgal már szerencsére nem kell együtt élnem, de mikor még ott laktam nagyon rányomta a bélyeget a mentális egészségemre az a rengeteg kosz és szemét ami abban a lakásban van. Nem tudtam iskolába járni mert folyamatosan beteg voltam a penésztől, több betegségem alakult ki amiatt hogy nagyon el voltam hanyagolva pl. étkezés terén (inzulinrezisztenciám lett). Ezidő alatt kétszer bántalmaztak szexuálisan, amit nagyon nehezen viseltem, nem kérhettem segítséget mert az anyám attól félt, hogy őt fogják elővenni a történtek miatt, miért nem figyelt rám jobban. Ezek előtt is volt hasonló, bár az nem jutott el ilyen fizikai szintig, de 12-15 éves koromig több férfi zaklatott amíg nem küldtem nekik képeket/videókat a testemről, vagy bármilyen szexuális természetű tartalmat, és mivel sajnos egy buta kisgyerek voltam akit nem edukáltak ezzel kapcsolatban, nagyon könnyen elhittem, hogy ők tényleg szerethetnek engem.

Ezek után megismertem a barátomat, aki kihúzott ebből a környezetből, amiért nagyon hálás vagyok neki. Van egy otthonom, egy biztos pontom, de valamiért mégsem érzem magamat boldogabbnak, és egyre többet gondolkozok az otthoni dolgokon amiket hátrahagytam, az iskola, a barátaim, a kisállataim. A szüleimmel furcsán tartjuk a kapcsolatot, az apámmal nagyjából félévente háromszor beszélünk, az anyámmal hetente egyszer. Soha nem voltak azok a fajta szülők akik kimutatták az érzéseiket felém, csakis a negatívakat. Nem írják nekem, hogy szeretnek, vagy hogy hiányzom nekik. Az anyámban egy kicsikét jobban megbíztam, néha beavatom a dolgaimba, de folyamatosan azzal szembesülök hogy a legprivátabb részleteket megosztja másokkal. Az új városban ahol élek még nincsenek barátaim, a régiek közül nem nagyon beszélek senkivel, teljesen mások az érdeklődési köreink, tekintve hogy én már inkább házimunkával foglalkozok az időm nagyrészében, bár ez változni fog mert idén visszamegyek folytatni a középiskolát. Emiatt nagyon izgulok, sokkal érettebbnek érzem magam a velem egykorúaknál (valószínűleg a helyzetemből adandóan), ezért esti képzésre jelentkeztem ahol idősebbekkel leszek együtt, de mégis félek.

Szeretnék pszichológushoz járni újra, de sajnos nem tudom ezt elkezdeni amíg nem töltöm be a 18. évemet, és úgy érzem hogy nagyon gyorsan ki fogok fogyni az időből. Egyre rosszabbul érzem magam, a fél napot átalszom, csak játszani van kedvem és az ágyban lenni, egyre kevesebbet keresem mások társaságát, rengetegszer gondolok öngyilkosságra, az évek alatt volt már pár próbálkozásom, nem jött össze sosem, de ennek részben örülök. 4 évig rendszeresen vagdostam magam, ezt pár hónapja sikerült abbahagyni, de mostanában megint előjön a kényszer, hogy csináljam. Nem szeretnék csalódást okozni a barátomnak.

Szeretnék jól lenni, szeretném színesen látni a világot újra, szeretnék alkotni, szeretnék újra annyit mosolyogni mint régen, de akárhogy próbálkozom, nem megy. Kicsit olyan, mintha egy szomorú kisgyerek maradtam volna aki nem tud felnőni legbelül, de közben már öregnek is érzem magam a majdnem 18 évemmel.

Szerintetek van esélyem megtalálni a helyem és beilleszkedni más emberek közé? Vagy ki fogom nőni valaha azt, hogy ennyire hiányolom a szüleimet/azt amit nem kaptam meg tőlük/a gyerekkoromat?