Hogy kellene reagálnom arra hogy a lányom vagdossa magát?

Figyelj rá sokat, próbálj meg vele időt tölteni, menjetek közös programra stb. A suliban mi a helyzet? Hogy érzi magát ott?

Olyan nincs, hogy csak figyelmet akar. Azért csinálja mert nem tudja kezelni a feszültségét ami benne zajlik. Ha nyitott rá, kérjetek pszichológusi segítséget, de ne erőltesd rá. Próbálj meg a lehető legtürelmesebben hozzáállni, olvass sokat a témában. Szeresd őt nagyon! Talán ez a legjobb amit tehetsz elsősorban és mindenek felett.

A lányom két osztálytarsnoje is erősen vagdossa magát. (15 évesek).

Azt mondtak, hogy utána csökken a bennük lévő feszültség. 😰

Voltunk egy vallásos gimiben, mert átiratkoztunk oda, említettük az igazgatónak, hogy volt ilyen a régi osztályba, a világ legtermeszetesebb hangján mondta, hogy itt is van ilyen, de jól tudják kezelni.

Mindenképp érdemes lenne egy pszichológus.

Jajj drágám, de bizony magának csinálta. Irány a pszichológus!

Amúgy dicséretet érdemelsz, hogy észrevetted. Sok szülőnek fogalma sincs, hogy kétségbeesett, szorongó , önbüntető a gyereke.

Te legalább tudod, és majd sokat szeretgeted ezután.

Pszichológussal "támadni" nem hiszem hogy elsőre jó ötlet,először szerintem finoman kérdezz rá dolgokra.Pl hogy érzi magát,hogy megy a suli stb

Bármit ami elmond az csak jó(persze a válasz lehet meglepő is) Én is voltam így,és tuti nagyon haragudtam volna ha egyből pszichológussal támadnak rám:) Nálam komoly gondok álltak mögötte.

De nem hinném hogy figyelemfelkeltés céljából teszi,inkább segélykiáltásnak tűnik

De jó, hogy észrevetted és számít neked!

Én a másik oldalon vagyok...Régóta vagdostam már magam, mikor anyám leült velem, hogy beszéljünk, mi a bajom, miért viselkedem furcsán.

Elmondtam neki sok mindent, illetve, hogy szeretnék elmenni pzichológushoz, mert úgy érzem, hogy baj van. Említettem neki, hogy vagdosom is magam, mire azt mondta, hogy "ja (- egyébként egy gimnáziumban tanár-) hát náluk is, minden nap egy másik gyerek jön bekötött, vagy vagdosott kézzel, ez most egy ilyen divat."

Azt hiszem mondanom sem kell, hogy ez lelkileg, milyen "gyomorszájon rúgás" volt a saját anyámtól.

Szerintem mindenképp beszélj

először az osztályfőnökével és

a barátaival! (Nálunk gimiben volt egy hasonló eset és az ofő nagyon segítő kész volt. Rajta keresztül a barátait is elérheted)

Csak akkor beszélj a lányoddal, ha ez megvan. Biztos ugyanis, hogy első pár rákérdezésre azt fogja mondani, hogy "semmi baj sincs". Nagyon fontos az is, hogy ne szóld le, amit mond, ha esetleg megnyílna. Figyelemmel hallgasd végig minden szavát. Tippem még ide, hogy rengeteg gyógytea van, ami nyugtató hatású. Ajánlom, hogy főzz neki egy ilyet a beszélgetésre! Jót tesz <3

Ha esetleg nem vagy biztos abban, hogyan hozdd fel nála a témát, akkor keress fel egy pszichológust, vázold fel neki mi a probléma. Ő valószínűleg elmondja, hogyan tudnád legjobban felvezetni a témát.

Illetve kérlek tudd, hogy a vagdosás nem olyan értelemben figyelemfelkeltés, hogy "de menő vagyok, nézzétek!" hanem "valaki segítsen!". Nagyvalószinűséggel a lányod olyan lelki terhet érez, amit muszáj átalakítania fizikai fájdalommá, hogy elbírja. Tudasd és éreztesd vele, hogy te ott vagy neki, támogatod. A maguknak ártó emberek gyakran az anyjukba kapaszkodnak lelkileg mint utolsó mentsvár. A Te pozitív és viszonylag folytonos jelenléted biztos szükséges lesz ahhoz, hogy meggyógyuljon.

Kívánom a legjobbakat <3

Húha, hát anno gyerekkoromban pár osztálytársamnak is ez volt a gondja.

Az egyik anyuka szép lassan kiszedte a lányából. Azzal kezdte, hogy mostanában nem tudnak annyit beszélgetni meg időt tölteni, de látja hogy a lánynak sok a házija meg a többi, mit szól egy csajos programhoz? Szép lassan kiszedte belőle, de addigra meg is szűnt a gond.