PTSD, Borderline, depresszió vagy csak simán rossz ember vagyok?

Van egy problémám. Gyakori hangulatingadozásaim vannak. Ennek oka a gondolatok a fejemben. Általában mindig a múltbeli gyerekkori traumákkal kapcsolatosak, ahogyan anyám, testvéreim bántak velem, iskolában. Több traumám volt, láttam a saját anyámat vérében feküdni, anyám skizofrén, így nem kell szerintem bemutatni, mik voltak.

Rengeteg rémálmom van, ilyenkor rémálom után nagyon zaklatott vagyok, kicsit hiperaktív vagyok, nem tudok egyhelybe maradni, muszáj zene a fülembe vagy valami, visszaalvás kb esélytelen. Rémálom mindig a félelmeimmel és a múlttal kapcsolatos dolgokkal vannak.

Mindig is magányos voltam, nem nagyon szeretett senki, nem is kellettem senkinek, mindig én voltam az, aki magára volt hagyva.

Manapság egy barátom van. Vele a kapcsolat nagyon jó (lenne), de sok olyan dolgot csinál, amiből vita alakul ki. Ő tudja hogy szeretem, ki is fejeztem, de ő sokszor hogyismondjam, olyan cselekedetet produkál, amitől azt hiszem magamra hagy, avagy éppen talált helyettem mást. Ez a legnagyobb félelmem, és ez nem kisajátítás, hiszen legjobb barátunk vagyunk, és nincs rajta kívül senkim, egyszerűen én foggal körömmel ragaszkodom, és foggal körömmel megakarom őt őrizni. Ilyenkor sokszor megharagszom rá, hiszen az agyamban ezt realizálom, elmondása szerint szó sincsen ilyenről. Ilyen jelenség viszont történt meg velem, lehet ebből indulok ki.

Iszonyatosan hirtelen haragú vagyok, megbánom azonnal kb ha olyat mondok, de nagy indulatosság van bennem sajnos.

Pszichiáterhez jelenállás szerint nagyon sokára kerülök, ahhoz képest, addig is szeretném tudni, nektek mi a véleményetek.