Miért van az hogy ha egy felnőtt embernek képzeletbeli barátja van vagy olyanhoz beszél akit nem lát akkor az mentális beteg, de ha aztmondja hogy istenhez beszél akkor már semmi baja?

Hát ez egy jó kérdés.

Túl sokan gondolják úgy, hogy isten létezik, és kevesen azt, hogy képzeletbeli barát létezik.

Sok lúd ...

Az a paradoxon nyitja, a képzeletbeli barát sem mentális betegség, felnőttkorban sem. Egészséges formájában mind a képzeletbeli barát, mind az imádkozás az ún. aktív imaginációval írható le pszichológiailag, ami világképbeli meggyőződésektől függetlenül nagyon hasznos eszköz. Konkrétan a képzeletbeli barát is lehet nagyon hasznos "eszköz", segítheti a fejletlen személyiség integrációját.

Mentális betegség az, hogyha hangok vagy kényszergondolatok beszélnek hozzád akár akarod, akár nem. Az nem "képzeletbeli barát". Vagy esetleg az is mentális zavar, ha a képzeletbeli barátod ún. maladaptív ábrándozáshoz vezet.

Isten létezik.

Vannak, akik bizonyságot szereztek erről. Akinek bizonysága van Isten létéről azt nem lehet eltántorítani attól, hogy Istent valóságos létező erőként, személyként fogadja el.

Én csak a saját példámat tudom erről elmondani:

Mentális betegségben szenvedtem. Konkrétan drogfüggő voltam. Képtelen voltam letenni a kábítószert. Nem számított, hogy időközben családom lett, gyermekeim. Képtelen voltam a kábítószertől megszabadulni. Jártam pszichológushoz, pszichiáterhez, feküdtem be hetekre önként és kényszerből is a pszichiátriára. Nem segített. Semmi sem segített. Végezetül drogrehabra is elmentem és önsegítő csoportokba is eljártam. Istenbe hinni emlékszem még egy erős füvescigi hatására kezdtem el, de nem személyként képzeltem el, hanem egyfajta teremtő erőként. Viszont miközben a felépüléshez vezető utat kerestem el kellett fogadnom, hogy egy nálam magasabb rangú személyiség áll fölöttem. Egy felsőbb erő. Sajnos a családomat elvesztettem és ezzel együtt az egész életemet, melyet felépítettem magamnak. Visszaesések sorozata miatt történt mindez. egy napon pedig annyira magam alatt voltam az elvonási tünetektől, hogy feladni készültem. Volt egy pisztoly, amihez egyszerűen hozzáférve örökre lekapcsolhattam volna a villanyt. Aztán eljött a pillanat, melyben bizonyságot szereztem.

Letérdeltem és Jézushoz könyörögtem, mert már semmi más emberi erő nem maradt bennem a folytatáshoz. És olyan történt, ami ellent mond a józan észnek. Erőt éreztem és olyan józanságot, melyről mindig is csak álmodoztam. pontosan átláttam mindent, az egész létezést, a múltamat és a lehetséges jövőmet. Abban a pillanatban Istenben úgy hittem, hogy az egy személy, Jézus Krisztus. és nem éreztem már magamat egyedül, erőt éreztem magamban. pontosan láttam, mit és hogyan kell megtennem és mit nem kell többé megtennem. Azt is láttam, hogy nem lesz egyszerű a folytatás, de már nem leszek soha többé egyedül.

Ott és akkor én meghaltam. De lélekben újjászülettem. Előszőr nem éreztem másfél évtized óta sóvárgást, elvonási tüneteket. Azóta élek.

Nem egyedülálló, ami velem történt. Rendeződött az életem. Most évekkel később elmondhatom, hogy minden rendben van.

Kérdem én: mentális betegség hogyan gyógyíthatna mentális betegséget? Egy képzelet beli barát hogyan szüntetheti meg a függőséget, amit semmilyen kezelés vagy gyógyszer nem tudott kezelni? egy képzelet beli barát hogy a manóba lenne képes pszichiáterek, pszichológusok, mentálhigénés szakemberek, gyógyszerek hatását kiváltani, ráadásként mindezt másodpercek alatt?

Én tudom, hogy honnan jöttem, miket tettem meg egy adag cuccért. Tudom, hogy mibe került nekem mindaz az életvitel, amit folytattam és tudom, hogy mennyire menthetetlen voltam. nem egy két füvescigiről van szó, hanem átdrogozott 15 évről, melyben egy korrekt családi ház ára ment el a semmibe.

Egyetlen magyarázatom, hogy Isten létezik.

utólag kutattam beszámolókat és korán sem egyedülálló, ami velem történt. Többekkel megesett, nem csak velem és nem csak drogosokkal. Minden Isten élményben van egy közös motívum: Sosem leszek már egyedűl.

A pszichológia pedig biznisz.