Kezdőoldal » Egészség » Mentális egészség » Gyenge vagyok, és ezért meg...

Gyenge vagyok, és ezért meg akarok halni. Mit tehetnék ilyen ügyben?

Figyelt kérdés

kezdés: elég meredek iromnányt fogtok itt olvasni, úgyhogy készüljetek fel arra, hogy felmegy bennetek a pumpa - viszont nem tudom már magamban tartani, és érdekel, mit gondolnak az emberek...

a problémám az, mindig az volt, egész életemben, hogy gyenge voltam, közel sem domináns.

nem volt bennem meg az az erő, amire mindig is vágytam.

most már, végre, sikerült felfedeznem magam, és nagyon jól éreztem magam.

de a családom, főként anyám, érzelmi zsarolással, hisztivel, földön való fetrengéssel elérte azt, hogy újból egy gyenge sz*r legyek, mert ő "ilyennek szeretne látni".

folyton zsarol érzelmileg, hisztizik. ő most nagyon boldog, hogy végre újra gyenge vagyok, de én már embernek sem nézem őt.

nem hagyta, hogy a fia "fejlődjön". inkább legyen egy senki, egy önmagával ki nem békülő, gyáva ember, mint egy erős, magabiztos ember.

miért teszi ezt? hogy lehet ilyen kegyetlen? hogy lehet ennyire szívtelen?

úgyhogy, úgy gondolom, öngyilkos leszek. ehhez talán még van erőm.

az a legszörnyűbb, hogy a saját anyám teszi ezt, aki ellen nem tudok védekezni, mert szeretem.

de nem tudja felfogni, nyomorékká tesz ezzel.

ezelőtt nem volt ilyen, csak most lett, mikor végre "talpraálltam" volna.

a helyzetet, hogy egy kicsit felvázoljam: évekig dolgoztam egy dolgon, minden erőmet és időmet beleöltem.

ez volt számomra a legfontosabb a világon.

és most jött egy nagyon sorsforduló. a rendőrség célkeresztbe vett.

én az elveim mellett akartam kiállni, amiért eddig harcoltam. még a börtönt is vállaltam volna.

anyám persze teljesen összeomlott, sírt, gyógyszert szedett, hányt, olyan szinten pánikban volt, hogy lehet meghalt volna.

úgyhogy rávett arra, hogy azt tegyem, amit ő akar. nagyon nehezen, de belementem - mert nem akartam, hogy baja legyen.

és mert tett egy ígéretet, ez az egész véget ér 1-2 hónap alatt.

most már a 8. hónapnál tartunk, hát nem ért véget.

ő most nagyon boldog. nevetgél, még bölcsen odamondogatja, ugyan, miért vagy ilyen szomorú.

én pedig velejéig hatóan szemébe mondom: a te gyávaságod miatt.

erre persze jön a sírás-rívás megint.

de nem érti meg, mit vett el tőlem.

még ha tini lennék, akkor okés.

de 21 éves vagyok, mondhatni felnőtt.

nagyon határozott elveim alakultak ki az elmúlt 1-2 év folyamán, amihez mindvégig ragaszkodtam, eddig a rendőrségi ügyig..

azóta, hogy "behódoltam" anyámnak, ez megváltozott. nincsenek elveim, életcéljaim, semmim már.

úgyhogy eldöntöttem: megölöm magam. mert nem látok más megoldást...

mert bármit, amit teszek, vagy tettem, az anyámnak, ha épp nem tetszik, rákezd erre a hülyeségre, gyávaságra.

egész egyszerűen belefáradtam már a harcba, amibe úgyis a sz*ros praktikái segítségével ő jön ki győztesen.

tudom, bizonyára rémisztő ez a harag az anyámmal kapcsolatban, de ő mindig is magára gondolt, és ha kigondolt valamit, az nem lehetett másként.

nos, azt hiszem, ha meghalnék, neki is egy jó lecke lenne, hogy a többi testvéremmel ne bánhasson így.

egyszerűen nem képes megérteni, ahogy sok más ember sem: a túlélés, mindenáron, nem fontos.

az élet, mint olyan, lényegtelen, ha nem az elveink, gondolataink, számunkra helyes megítélésünk útján járunk.

ha egy ilyen ember, mint én, aki így gondolkodik, ezeket elárulja, vagy el fogja árulni, annak a halál nem baj, hanem megváltás.

mert úgy gondolom, hogy a szellem, elv, személyiség halála ezerszer rosszabb, mint a test halála.

anyámnak próbáltam ezt elmagyarázni. megkaptam, hogy beteg vagyunk, menjünk orvoshoz.

mit gondoltok?


ja, és mint látszik (ha látszik, de szerintem igencsak), fogalmazásmódban is problémáim vannak, olyan szintre süllyedtem - pedig egy időben íróféle voltam. most szó szerint nehéz megfogalmaznom egy mondatot...


2011. jún. 26. 10:12
1 2
 1/15 anonim ***** válasza:

Nem vágom, pontosan mi a bajod - az akaratgyengeségen kívül. Ahelyett, h siránkoznál, lépj! Ha meg nem tudsz, akkor sajnállak, de mi nem tudunk segíteni.


Ja, és olyat ne hazudj, h íróféleség voltál, mert akkor tudnál értelmesen írni. Amúgy r.hadt zavaros az egész dolog.

2011. jún. 26. 10:19
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/15 anonim ***** válasza:

"de 21 éves vagyok, mondhatni felnőtt"

Igen. Felnőtt vagy. Meg tudnád oldani, hogy elég messze elköltözzél és ott dolgozzál? Anyukád birtokló szeretete káros. Ha kitépnéd magad - ő is megértené, hogy felnőtt vagy, önálló ember - akkor hihetetlen egy szabad világ nyílna meg előtted. Örülnél neki, és meglepdve tapasztalnád, hogy ezt a nehéz koloncot(ami egy birtokló, kisajátító szeretet) lerakva, milyen szép a világ!

2011. jún. 26. 10:22
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/15 anonim ***** válasza:
javítás: hihetetlen szabad világ nyílna meg előtted. Örülnél neki, és meglepődve tapasztalnád
2011. jún. 26. 10:24
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/15 anonim ***** válasza:

Nem tudom elképzelni mit tettél anyád helyett?Mi az a rendőrségi ügy?

Anyád már öngyilkos akart lenni?Azt te megakadályoznád?Elítélnéd,ha Ő öngyilkos lenne?De ennek ellenére magadat meg akarod ölni?

Nehéz így rajtad segíteni!!!Sok minden nem tiszta .

Nem tudsz lelépni otthonról?Egy új élet távol anyádtól.

2011. jún. 26. 10:30
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/15 anonim ***** válasza:

szia! először is. nagyon sajnállak.

szerintem anyukád fél h egyedül marad ha te elmész és ezért akarja h vele maradj. De ne öld meg magad... 1. benne lennék a híradóba 2 anyukád bele halna lehet...

Kezdj el eljárni szórakozni,barátokkal beszélgetni ismerkedni, fedezd fel a világot. ezen azt értem h kezdj el pozitívan gondolkodni. Minden reggel állj a tükör elé és mondogasd. Szeretem magam,jó napom lesz. miért ne lehetne jó napom? csodás napom lesz minden amit tervezek sikerülni fog. de ahogy írtam azért látszik h kivagy. Esetleg szedhetnél valami nyugtatót h lenyugodj. De legyen önbizalmad,ismerkedj,menj el barátokkal. Anyukádnak meg magyarázd el h nem bírod már. felnőtt ember vagy akinek levegőre van szüksége. Nem fogod elhinni hány éves vagyok... 15. Tudom most azt gondolod h mit ossza itt neked az észt egy ilyen kis p*csa. de elég érett vagyok.. volt nekem is ilyen korszakom h gyenge voltam anyám is csak b*sztatott megakartam magam ölni. elkezdtem szedni egy nyugtatót,eljártam ide oda sétálni levegőzni és 1-2 hónap után jól voltam :) ajánlom neked is amit ide leírtam ((: Sok szerencsét és kitartást ((:

2011. jún. 26. 10:31
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/15 A kérdező kommentje:

10:19 - nincs benne semmi hazugság. épp ez az, ami miatt dühös vagyok. versenyeket nyertem, ilyen pályán helyezkedtem el. azért írtam a féleséget, mert könyvem, kötetem nem jelent meg, jelentettem meg. a zavarosság pedig nagyon jól tükrözheti azt a zavart, ami a lelkemben van...


10:22 - a hónapok alatt fokozatosan gyengültem el. manapság ahhoz is hatalmas erő kell, hogy egy szimpla problémát megoldjak. nem ilyen voltam. komolyan mondom, fizikai kimerültséget okoz a problémák megoldása, de egy kötetlen beszélgetés egy másik emberrel.

2011. jún. 26. 10:31
 7/15 anonim ***** válasza:

" hónapok alatt fokozatosan gyengültem el. manapság ahhoz is hatalmas erő kell, hogy egy szimpla problémát megoldjak. nem ilyen voltam. komolyan mondom, fizikai kimerültséget okoz a problémák megoldása, de egy kötetlen beszélgetés egy másik emberrel."

Igen mert a harag,a düh,a méreg ami benned van anyád felé saját magad teszi tönkre és kész lesz a teljes leépülés mint mentálisan mint egészségügyileg,fizikailag egyaránt.Később megjelenik majd valamilyen szervi elváltozás is,ha nem lépsz a magad érdekében jó irányban és felhagysz az ön sanyargató dühös,haragos mérges életmódoddal.Ez a legnehezebb tudom jól!!A szabadság kivívása nem egyszerű dolog.

2011. jún. 26. 10:39
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/15 anonim ***** válasza:
Mivel nem írtad le, hogy mi volt az a nagy álmod, amit anyukád hatására feladtál, azért nehéz eldönteni, hogy kinek adjak igazat. Az csak hab a tortán, hogy a rendőrségnek is szemet szúrt ez a fantasztikus életcél, szóval gyanítom, hogy anyukád csak megpróbált ANYA módjára viselkedni, és védeni a gyerekét. De mivel gondolom úgysem osztod meg velünk, hogy mi volt ez, ezért azt javaslom, hogy a kapott válaszokból ne vonj le messzemenő következtetéseket, mert ezen "apró" információ hiányában nem lehet érdemleges és jól átgondolt választ adni.
2011. jún. 26. 10:53
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/15 anonim ***** válasza:

Van valami a 10:53-ban, de ha így alakult, szerintem a rendelkezésre álló vallomásból kiindulva kell megpróbálnunk segíteni.

Amit én tudok, azt mondom most, segítő szándékkal, a Kérdező meg amit tud,

azt vesz fel belőle.

Egy jó kis neurózis látszik, ami avval jár: Az embernek meghalni sincs kedve, annyira legyengült : ))

1. Ilyenkor kerülni kell a döntéseket, nagy tetteket, mert a rossz, gyenge lelkiállapot miatt a döntés és tett eredménye is törvényszerűen rossz és gyenge lesz .

2. Próbáld meg a napi szükséges egyszerű teendőidet 100%-os odafigyeléssel végezni

(vagyis kivételesen közben nem rágódni, agyalni, búsongni, mert úgyis megy egyébként, de most mégis, csak arra figyelj, amit teszel”itt és most”)

Meglepő dolgokat vehetsz észre: amit megszokásból, rutinból tettél (egyszerű mosdás, öltözködés, étel készítés stb)– az hirtelen számos különös részletet tár fel.

Ha van kedved, írd le ezeket egy füzetbe, de nem fontos. Ha van kedved, kedvenc zenédet hallgasd pár percig, csak pár percig!de teljes 100%-os jelenlétben: és abban is találj valami olyat, amit bár ezerszer hallottad, de most olyan , mintha először hallanád.

3. egy-két nap ilyen gyakorlat után, észlelsz valamit. (Ha gondolod, írd meg mailben, érdekel)

Akkor„feljebb” jöttél – és akkor máshogy gondolkodsz el a dolgaidon is. És máshogy döntesz.

4. Akkor, csak akkor lehet megbeszélni is :

' Anya , nagyon szeretlek, de felnőtt életemet egyedül akarom élni. Szeretettel gondolok rád, de ha szeretsz, örülsz, hogy felnőttem.

Az a nagyon nehéz egy anyának, amikor a gyerek valami súlyos betegség miatt nem tud felnőni, és mindig a „kisgyereke” marad, van olyan, akit 30 évesen is pelenkázni kell, mert súlyos beteg... Mi szerencsések voltunk, nem lettünk ilyen helyzetben: ne is betegítsük meg egymást. Külön kell költözni, és egy ideig el kell fogadni, hogy nem találkozunk.'

Próbáld meg, Kérdező!

2011. jún. 26. 11:25
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/15 A kérdező kommentje:

10:30 - ez a rendőrségi ügy egy hónapokon keresztül tartó, nagyon gonosz és aljas leépítési kísérlet velejárója. az "ellenfeleim" abban az ügyben, ami az álmom volt, hozták rám ezt a dolgot, voltaképp ezzel az álmomat ripityára törték. ha küzdök tovább, ami miatt persze börtönbe is kerülhettem volna, akkor talán az álmom még valóra válhat, de úgy, hogy nem küzdök, hanem fejet hajtok, megúszom - de milyen áron?? ezt nem érti anyám: milyen áron? hiszen ez az álom volt az életem. egyébként az is szörnyű ebben az ügyben, azért is érzem így magam, mert ez az egész arról szólt, hogy másokat is segítsek. így most azok az emberek, akiken segíthettem volna ezzel... ha bármi történt velük, vagy az életük rosszabb lett, mint lehetett volna, az én lelkemen szárad, az én hülye önzőségemen, amit anyám táplált belém.

elítélném, ha öngyilkos lenne: mert nem akarom, hogy baja legyen, de azt sem várhatja el tőlem, hogy mindenem áldozzam fel miatta, mikor lett volna más mód, csak ezt képtelen volt elfogadni.

ha lelépnék otthonról, egész biztos, hogy megpróbálkozna öngyilkossági kisérlettel...


kicsit később válaszolok a többire is majd!

2011. jún. 26. 11:26
1 2

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!