Ez depresszió, vagy más?

2. és 4. válaszoló vagyok. Még annyit fűznék hozzá, hogy én úgy gondolom, hogy nem tudnál ilyen pontos leírást adni valakiről, aki depressziós. Szerintem egy depressziós ember nem osztja meg ennyire részletesen, hogy mitől fél, miket ír, mit érez ha itt vagy ott van. De ez csak az én véleményem. Sok baromságot lehet olvasni a neten, itt-ott depresszió teszt van, ami ha úgy jön ki, hogy depressziós vagy, akkor el is hiszi az ember, bebeszéli még a tüneteket is magának. Ha ennyire a gondolataiba merül az ember és nem kapcsolódik ki, ha nem is sporttal,de mondjuk csak egy mozi, akkor tényleg annál mélyebbre jut ebben az állapotban.

Van fenn a neten egy Csernus videó, hogy ki depis, ki nem (valami ilyesmiről szól) és megmondja, hogy nem biztos, hogy azok vagyunk, ha ilyen-olyan tüneteink vannak.

Eszembe jutott,hogy beszéltem egy nővel, aki depressziós volt régen. Ő azt mondta, hogy akkoriban csak ült a szobában és nézte a radiátort egész nap, senkinek se tudta elmondani mi is a baja...bááár kinél mi a tünet. Szóval nem értek hozzá, de szerintem nem depresszió, inkább szorongás, főleg, ha ilyen részletesen tudod a tüneteit. A szüleivel mi van? Ennyire nem figyelnek rá, hogy lássák, hogy baj van?

Egy alakuló személyiségzavar is lehet, de ebben a korban még nem lehet egyértelműen kijelenteni semmit, hiszen éppen formálódik a személyiség.

A depresszió amúgy is inkább csak egy TÜNET, ami együtt jár a legtöbb személyiségzavarral, és ilyenkor nem a depressziót kell kezelni, hanem a személyiségzavart.

Tényleg számít, hogy ez most épp depresszió, vagy valami személyiség zavar, vagy akármi? Amit én a leírásban látok, hogy ez a tini nagyon magányos és boldogtalan most és valószínűleg nem is tudja hogyan javíthatna a helyzetén. Érthető például ha bezárkózik, hisz magát próbálja védeni, és igen, ezt annak ellenére is teheti, hogy közben mások társaságára vágyik. Valószínűleg sokkal több önbizalomra lenne szüksége, de ez ugye nem születik csettintésre. Viszont manapság már egyre több suliban van iskolapszichológus, én elmennék oda beszélgetni egy kicsit, mert segítséget kérni nem szégyen, viszont hasznos. És nem csak annak lehet pszichológushoz rohangálni, aki depressziós. Hidd el, sokkal jobb még akkor foglalkozni a problémával, amikor az kialakulóban van. Ezekről a gondolatokról és problémákról amiket leírtál, határozottan érdemes beszélgetni legalább egy kicsit egy szakemberrel. Attól, hogy mi itt tippelünk neked egy diagnózist, ez a lány még nem lesz boldogabb ember.

És még egy szó a szülőkről: Értem, nem akarsz belemenni, de a család rendkívül meghatározó dolog amíg felnövünk, bármilyen szomorú tény is ez néha. Az én szüleim tök normálisak, sosem bántottak még egész támogatóak is és mégis hihetetlenül sok minden félrecsúszott nálunk. Pedig a jó szándék meg volt, de ugye a pokolba vezető út is azzal van kikövezve. Attól még hogy nem vernek, lehet nagyon rossz, akkor is ha ezt nem mindenki érti. Ilyen esetben meg még hasznosabb lenne más felnőttek (tanárok, pszichológus, felnőtt ismerősök) támogatása. A gyerek ritkán tudja egyedül orvosolni, ha otthon valami nem oké.