Eldöntöttem, hogy öngyilkos leszek és szeretnék összeállítani egy bakancslistát. Ti mit írnátok bele? Már egy két dolgot elterveztem, de kéne egy kis ihlet.

Elizabeth Wurtzel: Prozac ország c. önéletrajzi könyv is a depresszióról szól. Neki is az édesapja és felmenő rokonai depressziósak voltak.

Te írtd nemrég, hogy orvosira felvettek. Ha sebésznek nem is ideális ez a lelkialkat, van sok más ága az orvosinak, amit végezhetnél, embereken segíthetnél.

Kérdező és utolsó, nézzétek meg ezt a videót:

Tamara Laroux Shot Herself, & Went to Hell, Then to Heaven and BACK!!

https://www.youtube.com/watch?v=HGQDkCi-OIY

Akkor most elmondok valamit, amit nyilvánosan nem szoktam hangoztatni, és az ismerőseimnek is csak egy kis része tudja.

Én 7 éven keresztül voltam depressziós. Részben külső, részben belső okok miatt.

A legsúlyosabb időszakra nem is nagyon emlékszem, a memóriám is becsődölt, de nem voltak ritkák a pszichoszomatikus tünetek. Na és persze az, hogy nem láttam semminek az értelmét.

Most lekopogom, a nehezén túl vagyok. Egyszer-kétszer jön rám pánikroham, de alapjában véve egy normális életet élő ember vagyok, egész tűrhető munkával, és egy csodálatos barátnővel. Amiket a legsötétebb időkben el sem tudtam volna képzelni magamról.

Igazából azért írok, hogy a tapasztalataimat megosszam.

Írtad, hogy apud is véget vetett az életének, pedig szedte a gyógyszereket. Egyrészt fogadd őszinte részvétemet! Másrészt meg: sajnos a pszichiáterek többsége reflexből írja fel a gyógyszereket. Tudni kell, hogy rengeteg féle pszichiátriai szer van (nyugtatók, antidepresszánsok, antiepileptikumok, hangulatstabilizálók, antipszichotikumok, és az antidepresszánsokból is van vagy 6-7 fajta), és nincs általános szabály, hogy kinek mi fog hatni. Én ezért is mondom, hogy ha valaki pszichiáterhez megy, akkor magánrendelésen tegye, mert ott együttműködőbb a doki, és hajlandó megbeszélni egy esetleges gyógyszerváltást, ha valami nem vált be. De mivel az emberi agy "kicsit" bonyolultabb, mint a többi szerv, ezért gyógyítani sem annyira egyértelmű. Torokgyulladásod van? Kapsz rá egy streptococcus-elleni antibiotikumot. Fáj a derekad? Kapsz rá diklofenákot. Tiszta sor. Na és ha depressziós vagy? Arra sajnos nincs egységesen hatékony kezelés, mivel magának a depreszsiónak is rengeteg típusa van, és az ember személyiségével összhangban kell gyógyítani. Ami valakinek csodaszer, az másnak még akár ronthat is a helyzetén. Én kaptam olyan szert, amitől egész nap teljesen érzelemmentes, apatikus lettem, és csak vegetáltam naphosszat. (Ráadásul még a rövid idejű emlékezetemet is a kezelés idejére kinyírta a szer.) Kaptam olyat, amitől egész nap pörögtem, és mindent sivárnak és ingerszegénynek éreztem. (Ugyanez a szer viszont nagybácsimat teljesen helyrehozta.) De kaptam olyat is, amitől napi 15-20 órát aludtam. Előre nem lehet tudni, hogy pontosan hogy fog reagálni a szervezet egy-egy gyógyszerre. Ha pedig valami nem hat, akkor váltani kell. Kellemetlen az a kísérletezgetős időszak, de megéri, mert ha végre megtalálod, hogy mi hat, akkor onnantól kezdve minden esélyed megvan a teljes életre.

Az, hogy apukád öngyilkos lett, nem jelenti azt, hogy ez gyógyíthatatlan lenne. Most nem akarom a régi sebeket feltépni, de lehet, hogy az orvosa nem a megfelelő gyógyszert írta neki. (Akkor pedig tényleg mitől javult volna?)

Sőt, ami talán még fontosabb, mint a gyógyszer, az a terápia. A lelket rendbe tenni. El sem tudnád képzelni, hogy pusztán a lélek ápolásával mekkora eredményeket lehet elérni.

Amiket meg írsz, abban már bocs, de számtalan hibás dolgot feltételezel.

"Ez egy gyógyíthatatlan betegség."

Nem, nem az. Ezt te abból szűrted le, hogy többen is öngyilkosok lettek a rokonságodból. De ebből csak az következik, hogy őket nem sikerült meggyógyítani. (Ami lehet annak is betudható, mint már írtam, hogy a kezelés nem volt megfelelő. A pszichiátria rengeteget fejlődött az utóbbi 1-2 évtizedben. Teljesen más gyógyulási esélyek vannak most, mint mondjuk voltak 10 éve.) De attól, mert rajtuk nem tudtak segíteni, attól másokon (pl. rajtad) még segíthetnek.

Te abból vonsz le messzemenő következtetést, amit a környezetedben láttál.

A depresszió gyógyulási esélyei manapság egész jók. Reális esély van arra, hogy az ember teljesen meggyógyuljon, de ha nem is, az esetek nagy többségében tünetmentessé tehető, és szinten tartható.

"Pontosan tudom, hogy soha nem lesz jobb, csak átmeneti enyhülések várhatóak."

Egész egyszerűen rosszul tudod. A mentális problémával küzdő rokonaim, ismerőseim, barátaim közül (mert sajnos elég gyakori ez a dolog) majdnem mindegyikük kigyógyult. Több, mint a felüknek pedig már gyógyszeres kezelésre sincs szüksége. Ez alapján azt állítani, hogy legfeljebb csak átmeneti enyhülés várható, egyszerűen butaság. Itt vagyok én. Most elismert informatikus vagyok, szeretek élni, és vannak terveim a jövőre nézve. Pedig nem is annyira rég még csak egy magába roskadt emberi roncsot láttál volna, aki már semmit nem akar csinálni. Erre most mondjam azt, hogy csak átmeneti enyhülés lehetséges? A nagy fenéket!

"De olyan ez, mint a rák csak ez az elmét támadja meg és emészti fel."

A hasonlat megint nagyon rossz. Az Alzheimer meg a Parkinson az igen, az olyan, mint a rák, szép lassan emészti fel az ember agyát és elméjét. De a depresszió még csak köszönőviszonyban sincs ezzel. Ez nem egy visszafordíthatatlan károsodás, hanem egy állapot, ami megfelelően kezelve visszafordítható, vagy minimum enyhíthető.

Egyébként meg butaság, amire készülsz. Volt a környezetedben néhány ember, akin nem tudtak segíteni. (Vagy nem kapott megfelelő kezelést, már sosem tudjuk meg.) Erre neked az a logikus lépés, hogy akkor te meg se próbálod, és eldobsz mindent? Azt sem tudod, hogy te hogy reagálnál a kezelésre. A legnagyobb butaság meg sem próbálni valamit.

Ha pedig ahhoz, hogy egy bakancslistát írj, végigcsináld, majd pedig végzel magaddal, van elég lelki erőd, akkor ahhoz is lenne, hogy egy kezelést meg egy terápiát elkezdj. Minden más csak kifogáskeresés.

"úgy akarom leélni, hogy semmi nem volt hiába az életemben."

Így pont, hogy minden hiábavaló lesz. De te tudod, a te életed.