Kezdőoldal » Egészség » Mentális egészség » Ez normális? Félek a világtól?...

Ez normális? Félek a világtól? A haláltól? Mitől lehet mindez?

Figyelt kérdés

Gyakran érzem azt estére, hogy nem vagyok jól. Bemesélem magamnak, hogy fáj a fejem, de tényleg rendesen fáj is utána. Szúr a szivem, összeszorul a gyomrom és fáj a fejem. Hangossá válik, ha alap hangerőn beszél valaki, idegesít a tévé, elkezdek szorongani és félni, azon gondolkozni, hogy meg fogok halni és hogy miért születtünk meg ha úgyis meg kell halnunk.

Normális életmódot folytatok, egyetemre járok, kimaradok szándékosan a bulikból, mert egyszerűen nem vonz. Kéthavonta iszok alkoholt és akkor sem sokat, nem dohányzom és sosem szedtem még tudatmódosító, halucinogén szereket. Egyszerűen csak előtör belőlem a mindentől félek és van hogy órákig nem múlik el, aludni is nehezen alszok el.

2016. ápr. 5. 20:21

1/5 anonim

válasza:

"miért születtünk meg ha úgyis meg kell halnunk" - fordított irányú az összefüggés, azért kell meghalnunk, mert megszülettünk. :) Akárki akármit gondol a "túlvilágról" vagy annak nemlétéről, egy dolog biztos: a születésünk/fogantatásunk előtt halhatatlanok voltunk és a halálunk után azok leszünk újra.

Olvasd el Szepes Máriától a Vörös Oroszlánt!

2016. ápr. 5. 21:03

Hasznos számodra ez a válasz?

2/5 anonim

válasza:

születésünk előtt miért lettünk volna halhatatlanok? lol! elképzelésnek jó, de tényként kezelni hiba. mindenki mást gondol.. csak gondolj bele, amikor lefekszel aludni egy kiadós alkoholizálás után és kb. 5 perc alatt mély álomba kerülsz, majd órák hosszat ki vagy ütve, és arra kelsz, hogy nem emlékszel semmire, még arra se hogy álmodtál.. miért ne lehetne a halál után is ez? egy nem létező állapot, amiben nincs aktív öntudat, vagy hogy is mondjam.. de én nem állítom ezt csak felvetem. sokan a mennyben és a pokolban hisznek, stb.. személy szerint megértelek téged, mert sokáig én is határozottan állítottam, hogy a lélek örök és nem lehet "nem létezni", mert nem tudom ép ésszel felfogni, hogy egyszer vége lesz annak, ami vagyok, amit érzek, amit gondolok stb. pedig az emberek sokan valójában félnek ebbe belegondolni, hogy mi van ,ha mégsem.. mi van ,ha nincs utána semmi. a kérdésre válaszolva pedig jobb lenne, ha többet járnál társaságba és nem a testedet figyelnéd állandóan, ha pedig mégis ezt teszed akkor inkább meditáció közben tedd.. pl. 20 perc monoton zene füldugóval egyedül a szobában zárt ajtókkal, hogy senki ne zavarjon! a háttérzajokat pedig jobb kiiktatni ,mint például a tévé. többet kéne lazítanod szerintem, vagy kezdj el futni járni. még ,ha 1 órát szánsz rá egy nap az is csak a napodnak a 4%-a. gondolj már bele.. ennyit megér az egészséged. és még csak nem is kell maratont futnod vagy minden nap csinálni..

2016. ápr. 5. 22:16

Hasznos számodra ez a válasz?

3/5 anonim

válasza:

"születésünk előtt miért lettünk volna halhatatlanok? lol!" - miért? Gondolj bele: egy meg nem épített épület nem lerombolhatatlan? Egy meg nem írt, ki nem nyomtatott könyv nem elégethetetlen?

"egy nem létező állapot, amiben nincs aktív öntudat, vagy hogy is mondjam.." - az öntudat hiánya nem jelenti azt, hogy nem létezel. Ha valaki ott ül melletted testi mivoltodban, tanúsíthatja, hogy ez idő alatt is léteztél. Regressziós hipnózisban pedig vissza lehet vinni, hogy mit tapasztaltál közben. Önmagadat nem, de valamit biztosan.

"nem tudom ép ésszel felfogni, hogy egyszer vége lesz annak, ami vagyok, amit érzek, amit gondolok stb" - pedig az énünknek, a gondolatainknak és érzéseinknek kétségkívül vége lesz. Ehhez meghalni sem kell. Hova lesznek az elgondolt és elfelejtett gondolatok? Hova lesznek az elmúlt érzések? Hova lettek az óvodás gyerekek, akik voltunk? Minden, ami létezik, labilis, mozgó időtalajra épül. Ami örök, az nem "végtelen ideig" létezik, hanem az időn túl van.

2016. ápr. 5. 22:27

Hasznos számodra ez a válasz?

4/5 homo ludensz

válasza:

Írod hogy egyetemre jársz. Gondolom akkor rendelkezel annyira pallérozott elmével hogy belátod azt az alapigazságot hogy minden csak a saját ellentétpárjával egy egész. A születésükkel hozzuk a kódolt elmúlásunkat is. Hogy ez mennyi emberi mértékben(években) amit a földi életünk során itt töltünk ezt jótékony homály fedi. Azt hiszem az lenne az igazi büntetés ha 20 évesen tudnád hogy 40 évesen rákban szörnyű kínok között fejezed be az élted. A túlzott önmegtartóztatással és felesleges töprengéssel semmit nem változtatsz meg. Egyet tarts szem előtt: egy lehangolt,szomorú nap is egy nappal közelebb visz ahhoz amitől viszolyogsz meg a vidáman eltöltött nap is.