Az minek a jele, ha egy felnőtt ember összetéveszt betűket, és van, hogy lemaradnak a mondataiból szavak vagy ragok?

Valami gond lehet az agy működésével.

Diszlexiának nem nevezhetném, mert akkor egyáltalán nem tudna olvasni...

Nem tudom, de ezzel orvoshoz kell fordulni!

Kivel van ez a gond egyébként és mióta van ez a tünet?

'Diszlexiának nem nevezhetném, mert akkor egyáltalán nem tudna olvasni."

Miért ne tudna? A diszlexiások is tudnak olvasni, nem analfabéták...

"Ha nem új keletű, akkor a másodiknak igaza van."

De valamiért mégis lepontozták...

Diszlexia: az olvasás zavara. Diszgráfia: az írás zavara. A kettő az esetek túlnyomó részében együtt jár. A diszlexia ill. diszgráfia független az intelligenciától, műveltségtől.

Ez egy részképesség-zavar, ami a többi tanulási területet NEM befolyásolja. A párom pl. diszlexiás és diszgráfiás: épp a 3. diplomáját szerzi műszaki területen és hallás után kb. mindent megjegyez, így az általános műveltsége átlagon felüli.

Viszont gyerekkorában nem ismerték fel és kezelték a diszeit, felnőtt korban pedig már nem nagyon lehet mit kezdeni vele. Ezért lenne fontos a korai felismerés és fejlesztés... de megtanult vele élni, sokat téveszt olvasásban és írásban, de ettől még boldogul az életben.

# 8: Vannak hatékony módszerek a diszlexia, diszgráfia kezelésére, de ezek hatékonysága gyerekkorban az igazi. Felnőtt korban is meg lehet próbálni, de könnyű belátni, hogy egy már rögzült gondolkodási sémát jóval nehezebb felülírni, mint azt, ami még nem rögzült be. Az iskolai évek kritikusak ebből a szempontból: amíg a gyerek még TANUL olvasni, addig meglehetősen egyszerű kijavítani az olvasási, írási zavart, hiszen még nem rögzült. Sőt, manapság már (szerencsére) sok helyen eleve olyan módszerrel tanítják írni-olvasni a gyerekeket, ami eleve megelőzi a diszlexia-diszgráfia tüneteinek a kialakulását. Később már nehezebb, hiszen újra kell tanítani az alapoktól az olvasást-írást. Ezt nevezik reedukációnak.

Könnyű belátni, hogy minél kevésbé rögzült az állapot, annál könnyebb. Én dolgoztam felső tagozatos diákokkal, náluk még lehet némi (!) javulást elérni. Később azonban már nagyon esetleges a reedukáció hatékonysága. Ha van is eredménye, akkor is csak részleges. A diszlexia-diszgráfia kialakulása egy folyamat: értelemszerűen az elején lehet hatékonyan beavatkozni, amikor még viszonylag kevés területet érint. Felnőtt korban már az agy olyan sok területe érintett, hogy a folyamat nagy részét már nem lehet visszafordítani. (Esetleg úgy lehetne, ha "lenullázzák" az illető agyát, de ez annyira drasztikus, hogy senki nem vállalná.)