Ti titkolnátok ilyen esetben a kezelést, volt valaki hasonló helyzetben?

Ez csak elméleti egyelőre. A szüleim a homokba dugták a fejüket, pedig szerintem gyerekkorom óta volt/van probléma velem.

Jártam egy ideig pszichiáterhez, szorongást és beilleszkedési zavart állapított meg. Akkor még sajnos otthon laktam (19-20 éves korom),

teljesen kiborultak emiatt, az ő gyerekük nem beteg. Utána nem sokkal elköltöztem, tanultam, majd dolgozni kezdtem, mintha valamennyire szünetelt volna a dolog, viszont jó ideje újult erővel visszatért, járni kezdtem pszichológushoz, aki személyiségzavarra is gyanakodott, de nem tudtuk letisztázni a dolgot, mert nem volt pénzem további alkalmakra és inkább feladtam.

Utánanéztem, hogy vannak állapotfelmérések, esetleg kezelések, amit támogat a tb. Nem hiszem, hogy arra kerülne a sor, vagy nem tudom, de elvileg ezeknél a pszichoterápiáknál több hétig bent kell tartózkodni. Tényleg nem tudom mi van, de kezdek lassan szétesni.

Egyik szülőmmel nagyon jó a viszonyom, sokat hív, viszont ez a téma nála tabu, bármikor felhoztam elterelte a beszélgetést. Párom sajnos hasonló, ő csak azt látja, hogy vannak időszakok, amikor fokozottan nem merek emberek közé menni, egyszerű feladatok megoldása is probléma nekem, nem tudok koncentrálni -csak elvarázsolt, hülyeségnek tűnő dolgokon szorongok és vannak szélsőséges reakcióim. Sok dologról ő sem tud, nem akar tudni.

Van itt aki volt hasonló helyzetben? Mondjuk család elől még el is tudom titkolni, de a párkapcsolatnak lehet vége lesz emiatt.