Ez lehet az oka vagy ez csak egy kifogás?

Köszönöm a válaszokat, laikus fejjel ffi ként is elismerem hogy ez egy nagyon rossz dolog , utóbbi időben próbáltam körbejárni a dolgot és megértem.

A szülése (bent voltam) kb 2-3 óra közötti volt és kegyetlen traumatikus (vákumot is kellet használni a végén) Magánkorházba egy EndoUH specialista tisztán látta az endot , utána mentünk a központba (baross) és ott csak 3 embertől fogadják el a "hivatalis" megállapítást el is ment és ott meg semmit se látott a női orvos de elvileg úgy hallottam hogy ez normnális ezért is hívják feltáró műtétnek, ezután megkapta az időpontot műtétre (május közepe) és itt tartunk. Amit mondtak neki hogy a méhét ki kellene venni de ezt ő nem engede mert (szeretne még 1 gyereket) így marad a feltárás és majd kiderül.

A szex nem fájt neki csak nem kívánta azokon az 1-1 alkalomkor amikor együtt voltunk a fájdalom 5 hónapja kezdődött.

Nekem a bajom inkább hogy ezt meg lehet beszélni 5 év alatt és lehet érte tenni hogy javuljon valami .

Sokmindent aláírok de azt hogy a szemem láttára hidegült el és bármennyire is tettem 1 ember ehhez nem elég erre sajnos nincs magyarázat és mindvégig mellete voltam de sajnos idáig bírtam.

Igazából már a héten elköltöznék de a célvonalban már nem hagyom magára és a műtétet és a felépülést végigcsinálom vele de már tönkrementem belül.

Volt kapcsolatom jó pár és volt rossz is de ha fizikailag nem voltunk együtt azért tettünk azért hogy foglalkozzunk egymással, itt sajnos tényleg olyan már a helyzet hogy együtt neveljük a gyereket de évek óta egy közös programunk nem volt kettesben, lehet hogy van olyan ember aki így akar és szeret élni de ha az egyik fél így akar a másik meg nem azt előbb vagy utóbb az esetemben utóbb teljesen felemészti.

Tényleg olyan szinten vagyok hogy már reménykedni sem tudok és csak a gyerekem miatti tiszteletből várom meg ezt a kb 2 hónapot.

Tudom hogy nem ugyan az de elég erős lágyék sérvem volt (sport) majdnem 4 évig amikor fogant a fiam a sétáláson kívül minden fájt a szex is eléggé senki nem látta hogy ott van de ott volt ( Angliában helyre is tették) de ezalatt az idő alatt napi szintű volt a szex olyan volt hogy kb elvárás volt ha nem et mondtam 1-1 nap akkor már teljesen kiborult pedig nekem nagyon fájt de eszembe nem jutott így ignorálni és tisztában vagyok hogy a 2 nem ugyan az de 5 év lelki testi tiltás/elválás ezt sajnos nem tudom teljesen megérteni. A fizikai fájdalom nem egyenlő azzal hogy nézed hogy szenved a másik melletted, nálunk meg ez van.

És megint mondom , fizikai fájdalma csak 5 hónapja van előtte nem is tudta hogy mi ez , az előtte lévő idő számomra sokkal jobban jön le úgy mint hormonális baj abszolút libidócsökkenés, szülési trauma (ebben is hónapokig küzdöttem hogy szakemberrel beszéljen , 1x hívtam is házhoz és teljesen kikelt magából hogy hogy gondoltam ezt)

Szülés utáni depresszió is végigment de ezt ennyi idő után elengedtük nők(anyák) mondták hogy ezzel mentegetőzni ennyi idő után már csak kifogás, amúgy az is volt neki szerintem de kb 1.5 év után határozottan jobban lett és 5 év után ez gyenge indok, a terhességi félelmet viszont aláírom szerintem azt nem lehet elfelejteni (láttam hogy mennyire megszenvedi).

Mind 1 tényleg nagyon köszönöm a tanácsokat és nagyon remélem hogy ahogy írtátok ez segíthet neki mert neki is van ideje még helyrejönni és talán ő is tanult ebből az egészből ahogyan én is.

6#

Úgy élünk mint 2 idegen ember talán még igazat is adok neked :) és lelkiismeret nélkül el el járnék hogy azt a részét rendezzem, de a szex csak egy borzasztóan fontos része a történetnek (simán szakító ok ennyi idő után) viszont 35 vagyok nem fiatal de még nem is öreg abszolút kifacsart és magamhoz képest egy roncs de egy minimális szikra van még bennem hogy képes vagyok újrakezdeni idővel namost hülye sem vagyok ezért ezt a mocskot amilyen vagyok belül nem akarom át ragasztani semmilyen szerencsétlen nőre csak azért mert teljesen reccsen vagyok , elég nekem hogy itt siránkozok (amúgy soha senkinek nem beszélek erről nyilván a facebook is csirivilli életet mutat) de ameddig ebben vagyok addig nem fog semmi sem változni és én sem tudok helyrejönni szóval biztos hogy befejezem most már és maradok a "legjobb apa" mert a fiam semmiről sem tehet és egy idő után majd ha kiszenvedtem egyedül magam és talán megismerkedek valakivel akkor remélem egy normális embert fog kapni, nem pedig egy olyat aki kb most vagyok mert most magamat nem kívánom senkinek :)