Egészséges ételek elutasítása ellen mit lehet tenni?

A fizikai munkára éppen a tk liszt a jobb, mert az tovább ad energiát.

Valószínűleg cukorfüggő, ha nem cukorbeteg már, ha ennyi cukrosat zabál-iszik megállás nélkül.

Amiket összeeszik, az nem ad energiát fizikai munkához, ez szöveg, ahhoz ui. fehérje kell.

Az ő dolga, hogy mit eszik, te is látod, hogy nem tudod másra ráerőltetni az ilyesmit... Gondolom, az érvelésen rég túl vagy. Nehezen fog változni s ha ő maga nem akarja, természetesen soha. Nincsenek trükkök...

Részvétem, engem is zavarna, ha a párom nagyon egészségtelenül enne, elvégre még sok ideig egészségben akarom magam mellett tudni.

Egyébként fizikai munkához egyszerűen energia kell, az pedig minden ételben van. A test remekül szerez energiát cukorból is. Persze ha tápanyaghiányos az étrend, akkor egy idő után problémák lesznek.

A fehér kenyér sokaknak megfelel, végülis majdnem ugyanolyan, mint a tk, csak gyorsabb felszívódású, ez egészség szempontjából lehet, hogy nem előnyös (nehéz eldöntenik, mert van, aki prímán bírja egy életen át a sok gyors cukrot), jóllakás szempontjából emberfüggő, van, aki kalória alapján lakik jól, semmi más nem számít.

A sok cukor egyértelműen rossz, ahogy a túl sok feldolgozott étel, a túl sok só, a túl kevés só és sokminden.

Nem lehet elvárni, hogy valaki tk kenyeret egyen, ha neki az nem ízlik. Én sem eszem olyat, ami nem ízlik, még jó, hogy rengeteg mindent szeretek. Sok embert sajna a megszokás és az ízlelőbimbói vezetnek és az egészség nem.

gyerek van? a példa fontos és a következetesség. érv már nem elég, úgy tűnik. mostmár csak lázad.

próbáld ne direktben, hanem ahogy egy gyerekkel vagy kamasszal csinálnád. terelve, pld szervezz kirándulást és vigyél csak vmi egészségeset, együtt csináljatok vmit, élje át, hogy ettől is (sőt inkább ettől) van ereje akár hegyet mászni is. kitartást!!!

Sokat nem tudsz tenni. Te főzd és edd azt, ami jó neked, ő meg majd eldönti, mit akar enni. Egy idő után talán lesz változás, de kár erőltetni. Ha érdeklődik, miért jó neked, amiket/ahogyan eszel, finoman (nem kioktató stílusban) elmagyarázhatod neki, esetleg mutathatsz neki érdekes cikkeket a táplálkozással kapcsolatban, ha látsz érdeklődést, de ne győzködd. A változáshoz idő kell, lassú víz partot mos...

Amikor elkezdtem az étrendváltoztatást jó ideje, a családom eleinte kb. hülyének nézett, és aggódtak a súlyom miatt ("csak" 15 kg felesleg volt rajtam, ami elég látványosan le is ment). Néha elmagyaráztam nekik, mit miért nem eszek, ők pedig állították, hogy mindent KELL enni. Aztán telt az idő, lassan elfogadták, hogy engem nem tudnak meggyőzni, én sem próbáltam őket, csak elmondtam az érveimet, ha nagyon forszírozták.

A férjem kb. 1 év után kezdett érdeklődni az étrendemmel kapcsolatban, és most már lehet vele beszélgetni ilyenekről, sőt végre elkezdte enni az én saját magamnak készített ételeimet is. Már nem iszik üdítőket, a kávéjába xilitet tesz, kenyérből, tésztából sokkal kevesebbet és ritkábban eszik stb.

Itthon úgy főzök, hogy mindenkinek jó legyen. Vannak alap ételek, amihez többféle köretet, salátát készítek, és így mindenki jókat tud enni a saját igényei szerint.

A tágabb családomban (szülők, testvérem) is látok változást, van, hogy tanácsot kérnek tőlem, és egyre több dologban egyetértünk, hiszen sok információ hozzájuk is eljutott már más csatornákon keresztül. Már nem néznek teljesen dilisnek :)

Beszélj vele, komolyan. Az apja kövérségi halálától az ő szemétevéséig és 100 kilójáig. Valamint a családért való felelősségéig. És kérdezd meg tőle, hogy a hulladék zabálása fontosabb-e vagy a családja? Ugyanis MINDEGY, mit mond: ha továbbra is így eszik, azaz így cselekszik, akkor a tettei beszélnek helyette, és állítják fel a VALÓDI fontossági sorrendet az életében és a szívében.

És akkor levonhatod a konzekvenciákat.