Saját költemény kinek hogy tetszik?

Az ész tudja hogy mi a helyes , de a szívvel harcolni nem lehet.

Szerelem ez ? Nem tudom .

Mi tart ébren annyi hajnalon?

Csak gyűlik a sok kérdés bennem ,de a válaszokat sehol nem lelem.

Rabja lettem egy álomvilágnak , tudom

Hogy ez valóra soha nem válhat.

Fura ez az élet az egyik oldalon ad ,

A másikon elvesz…

Talán ha bele nézhetnék tengerkék szemedbe

Meg lennének a válaszok kérdéseimre.

Vajon érzed e amit én?

Gondolsz e rám egy-egy hűvös estén?

Fejemben cikázik ezernyi gondolat,

Akarlak, vágyom rád de tudom hogy nem szabad.

Mégis epekedve várom a napot ,

Mikor láthatom gyönyörű arcod mikor érezhetem lágy érintésed . Ó add meg nekem te rongyos élet! Reménnyel teli szívem soha fel nem adja

Mert nélküled nem talál nyugalomra.

Addig is marad az álom mert az elrepít hozzád drágaságom.