Miért van az, hogy a világ leghíresebb színészei még a középiskolát sem fejezték be?

Lawrence Ellison, amerikai business mágnás beszéde a Yale egyetem végzősei előtt.

Tisztelt Yale Egyetem végzősei, elnézést kell kérnem, hogy már többször el kellett viselniük ehhez hasonló bevezetőket, de szeretném, ha megtennének nekem valamit.

Kérem nézzenek jól maguk körül. Nézzék meg a baljukon ülő évfolyamtársukat. Most nézzék meg a jobbjukon ülő évfolyamtársukat. Most gondolkodjanak el a következőn: 5 év múlva, 10 év múlva, még 30 év múlva is, nagy az esély arra, hogy a baljukon ülő személy vesztes lesz. Viszont a jobbjukon ülő személy az is vesztes lesz.

És maguk, ott középen? Mire számíthatnak? Vesztesek lesznek. Vesztes Cum Laude.

Ha előre tekintek, nem látok fényes jövőt, nem látok ezernyi kiemelkedő ipari vezetőt. Most fel vannak zaklatva. Ez természetes. Mégis, hogy jövök én, Larry Ellison, aki kibukott az egyetemről ahhoz, hogy ilyen módon ítélkezzem a nemzet egyik legnagyobb presztízsű egyeteme végzősei előtt?

Megmondom. Mert én, Lawrence Ellison, a bolygó 2. leggazdagabb embere, kibuktam az egyetemről, és maguk nem. Mert Bill Gates, a bolygó leggazdagabb embere kibukott az egyetemről és maguk nem. Mert Paul Allen, a harmadik leggazdagabb ember, kibukott az egyetemről, és maguk nem. És azért mert Michael Dell, aki jelenleg a kilencedik helyen áll, is kibukott. És erősen tör felfelé.

Most nagyon fel vannak zaklatva. De ez természetes. Hadd bátorítsam önöket azzal, hogy nem hiába szerezték meg keserves munkával a diplomájukat. Nem hiába töltöttek el 5 évet itt azzal, hogy jó munka morált tanuljanak, kapcsolatokat fejlesszenek ki, és egy életre megismerkedjenek a terápia szóval. Mindez nagyon jó. Kell is majd a jó munkabírás. Kellenek is majd maguknak a kapcsolatok, és bizony, kell is majd a terápia.

Mert maguk nem buktak ki, és sosem lesznek a világ 10 leggazdagabb embere között. És bele kell törődniük egy patetikus, évi 200 ezer dolláros állásba, ahol is a fizetési csekkjüket egy volt évfolyamtársuk írja majd alá, aki két éve kibukott. Most azon méláznak, hogy van-e még remény? Nincs. Maguk már végeztek. Túl sokat abszolváltak. Már beépített sisakot viselnek.

Most azokhoz szólok akik még nem végeztek: ezt nem tudom eléggé hangsúlyozni.

Pakoljanak össze! Menjenek el! Ne jöjjenek vissza! Valósítsák meg álmaikat!

Mert bizton mondhatom, hogy az a beépített sisak úgy fogja lehúzni magukat, mint most ezek a biztonsági őrök engem...