75 éves bácsi 25 éves lány?

Èn vagyok a lány. A történet úgy kezdödik, hogy 2 hónapja a testvéremmel elmentünk egy hétre Barcelonába. Az utolsó nap reggelén egyedül mentem be a belvárosba. Magamat fényképeztem éppen, mikor odalépett hozzám egy bácsi, és megkérdezte, hogy akarom-e, hogy csináljon rólam képet. Mondtam, hogy igen. Ez délelött 10 kor történt, délután 5 ig beszélgettünk. Kiderült róla, hogy újságíró, idegenvezetö, fényképész. Végigkalauzolt az egész városon, olyan helyekre bevitt, hogy csak néztem. Delután megkérdezte, hogy van e programom estére, mert ha nincs, akkor meghívna vacsorázni. Igent mondtam, mert a bácsi nagyon kellemes társaság volt! Félreértés ne essék, nem volt semmi jele annak, hogy mondjuk tetszem neki, meg ilyenek, vicces is lenne szerintem, ennyi év korkülönbséggel. Elmentünk vacsorázni, egy elegáns helyre, ahol mindenki ismerte, jött a tulaj is üdvözölni. Jól telt az este,igazi gentleman volt az öreg. 3 órát töltöttünk el vacsorázással, borokat kóstolgattunk, utána még sétáltunk egy kicsit, majd elbúcsúztunk egy öleléssel. Megköszönte, hogy fényt vittem a napjába, én megköszöntem az idegenvezetést. Másnap reggel hazarepültem. Azóta is tartjuk a kapcsolatot. Telefonon, sms-ben. Már többször is említette, és ma megint megpendítette, hogy vissza kellene mennem Barcelonaba, ne foglalkozzak semmivel, csak menjek el 1-2 hétre, és elmegyünk Tenerifére, meg megmutatja Spanyolország legszebb helyeit. Nagyon szeretem Spanyolországot, imádom a nyelvet, angolul és spanyolul is beszélgettünk.

Kérdés: Lehet, hogy ö nöként néz rám? Mert én kb. úgy nézek rá, mint a nagypapámra.

Lehetséges, hogy csak a társaságom kedveli, lehet barátság köztünk?

Akiknek elmeséltem, egy része azt mondta, h tuti nöként néz rám, nem számít, h 75 éves. Azt is mondják, h özvegy és pénzes, gyereke nincs, használjam már ki az alkalmat.

Viszont azt is mondták, hogy valszeg csak magányos, és pusztán élvezte a társaságomat, ahogy én az övét.

Engem a pénz nem érdekel, az, hogy nagyon gazdag stb az vacsora közben esett le, egész addig csak Barcelona nevezetességeiröl beszélt, és az én életemröl kérdezösködött.

Most arra gondoltam, hogy nem-et mondok, mert félek attól, hogy mégiscsak nöként néz rám, és azt nem szeretném. Viszont megbántani sem szeretném, kedves volt nagyon és udvarias, megnyerö személyiség, olyan volt mintha egész életemben ismertem volna. Nem is értem...

Ti mit gondoltok? Normális válaszokat légyszi...