Miért vagyok ilyen elcseszett, furcsa, szar? :\

Volt egy osztálytársnőm akinek mélyebb hangja volt az átlagnál és mégis bírtuk. Úgy szerettük ahogy volt. Emlékszem mindig először Őt tolta le a tanár órán ha suttogni próbált a padtársával mert az a kellemes dünnyögés mindenhonnan hallható volt. Nem csináltunk belőle ügyet és Ő sem.

Azt mondanám hogy lépj egy nagyot! Egyszer megérik Benned és megteszed, tudom. :) Engem világ életemben szerencsésnek tartottak és ahogy kezdtem megvalósítani az álmaimat először mindig gúnyolódtak az ötleteimen, aztán gáncsoltak és végül ha kész lett akkor meg irígykedtek. És ez nemzetközi hozzáállás, az emberek ilyenek. Viszont van néhány jó Barátom és egy kedves Társam Akik meghallgatnak ha valami rosszul esett. Én mindig kívül hordtam a szívemet, egész pontosan az arcomra van írva akármit gondolok/érzek. ez közel nem jelentette hogy nem esett bántódásom, de nem szabad félni semmitől mert az én sikerem titka az hogy próbálok kapcsolatot teremteni másokkal. Beszélgetünk és jönnek az ötletek, gondolatok ébrednek. Ha valamit a fejembe veszek és kitűzöm a célt, akkor ugyanazok a dolgok amik mellett nap mint nap érdektelenül elmentem, egyszerűen szembe jönnek velem mert más szemmel tekintek rájuk. Meglátom bennük a célom egy részletét és ez a sok kis részlet nem csak előrébb visz hanem örömöt okoz. Ez is meg van, az is meg van és már egyre kevesebb dolog kell a készhez.

Azt mondták egy műsorban hogy tíz sikeresnek mondott és tíz ügyetlenebb embernek ugyanazt a lehetetlen feladatot adták. Kaptak egy ördöglakatot ami valójában nem ördöglakat volt mert sehogyan sem lehetett kinyitni. Megfigyelték hogy akiket a környezetük (vagy saját maguk) szerencsétlenebbnek tartottak, azok kb. öt percig szüttyögtek a lehetetlen feladattal, míg a szerencsésnek kikiáltott emberek megközelítőleg húszat!

Nem azért csinálták húsz percig mert okosabbak vagy ügyesebbek. Hanem egyszerűen szerettek volna valamit. A sikert. És a sikerért többet kell próbálkozni és nem kell félni a kudarcól. Az van bőven.

Te okos lány vagy, szereted az elméleti dolgokat, minden képességed meg van ahhoz hogy elmélyedj a részletekben. Megérted hogy mit miért lehet vagy miért nem és ki tudsz rá találni új dolgokat, megoldásokat. Találsz Magadnak egy tuti jó hobbit (bármi, amivel készítesz valamit akármilyen csekélység is legyen) és majd lesznek nagy sikerek is. A Nagy sikerhez (örömhöz) sok kicsi kell. Én sem tudok mindig nagyot alkotni amire irígykednének, sőt! Legtöbbször apróságokon akadok fönn látszólag és olyankor szoktak csak legyinteni. Aztán telik az idő és a sok kis apróság összeáll és akkor jönnek az irigyek mert valamit csináltam ami nekem működik, másnak meg nem.

Föl a fejjel, és ne haragudj Magadra! Ez a legfontosabb. Békélj meg Magaddal, és ahhoz hogy megbékélj sokat segít egy kis hobbi, mert amíg azzal foglalkozol, addig sem Magadat rágod, plusz a végén még egy kis sikerélményed is lehet.

28/F

Kb. ugyanilyen voltam én is :)

Tudom, ezek 17 évesen nehéz dolgok. rajtam az segített, hogy bedepiztem, utáltam mindent, ezért nem érdekelt mások véleménye. Aztán fősulin nomrálisabb emberek közé keveredtem, ők nem csináltak belőle ügyet, hogy milyen voltam, elég volt ott lennem velük, akár szó nélkül.

Szóval mindenképpen járj el társaságba, ha találsz szimpatikus embereket, aztán az élet majd megedz :)

Vagy ha van kedved kezdetnek idegennel beszélgetni, írj nyugodtan :)