Szerintetek is hülyeség, az előre-elrendeltetés elv?

http://www.gyakorikerdesek.hu/kultura-es-kozosseg__vallas__7..

Ez nem volt elég?

> Az élet meg a szabadság az ugyanazt jelenti.

Korántsem. Kérdezz meg egy rabszolgát. Amúgy abszolút szabadság nincs. Nem tudsz pl. segédeszközök nélkül repülni. A fizika törvényei korlátoznak benne. Más törvények is korlátoznak, jogi, erkölcsi, lelkiismereti törvények.

> A szabadság felelősségel jár

Igen.

> és csak a szabad ember vállalhat felelősséget

Mondjuk…

> csak a szabad ember tettei járnak következményekkel

Nem. Minden tett következményekkel jár, akár szabad valaki, akár rabszolga, akár létezik szabad akarat, akár eleve elrendelés van.

> mert csak azt lehet felelősségre vonni,aki valamit szabad akaratából tesz

Inkább csak azt igazságos felelősségre vonni. De egyrészt az igazságosság is relatív, másrészt nem biztos, hogy a világ igazságos.

> Akkor meg nem beteges,hogy sokan azt hiszik,minden előre el van rendelve?

Mert nem gondolják végig.

~ ~ ~ ~ ~ ~ ~

De ennék kicsivel komplikáltabb a dolog.

Nézzük, mi van, ha a világ olyan módon determinált, mint ahogy még a kvantumfizika előtt gondolták? Akkor minden történésnek van oka és okozata. Az oknak is van oka, annak is van oka, az egész visszavezethető egy közös okra. Hogy ez most az Ősrobbanás, vagy Isten teremtése, az kvázi lényegtelen is. Hiszen mi határozza meg a döntéseidet? A gondolataid, a vágyaid, a világképed, értékrended. És azt mi határozza meg? Az előző döntéseid, tapasztalatod. Hogy te milyen vagy, az részben genetikai örökség, részben mindazon ismeretek, amiket közben szereztél, de mindegyik determinált, hiszen a genetikai örökségedet a szüleid, nagyszüleid döntései határozták meg, hogy kivel házasodtak össze, stb… Az, hogy mit tanultál a világból, azt meg az határozza meg, hogy hova születtél, mit tanítottak meg. Persze a tudásod egy bizonyos pontján hoztál döntést, de az is determinált, és a döntés meghatározhatta azt, hogy merre vetett az élet, ott mit tapasztaltál, stb… Az eredmény? Az, hogy az életed egy sínen mozog, azaz nem vagy felelős semmiért, nem beszélhetünk erkölcsről, jóról, rosszról, hiszen nincs szabad akarat.

De mi van, ha valaminek nincs oka. Ha nincs oka, akkor az kvázi véletlenszerű esemény. Nem okozta semmi, csak egyszerűen megtörtént. De te sem lehettél oka, mert akkor „vissza az előző bekezdéshez”. Ha viszont van egy-egy ilyen véletlenszerű döntésed, ami nem a tapasztalatodból fakad, nincs semmiféle oka, akkor azért ugyanúgy nem vagy felelős, hiszen csak megtörtént veled. Ergo megint nem beszélhetünk erkölcsről, jóról, rosszról.

A csodálatos az emberben, hogy mégis van erkölcsi képe, érzéke van megítélni, hogy mi jó és mi rossz. Hogy valójában minden eleve elrendelt? Lényegtelen. Bár ebben az esetben a szabad akarat csak illúzió, de amíg nem tudod leleplezni az illúziót, nem látsz be a függöny mögé, addig számodra az törvény és kőkemény valóság. Ergo amíg nem tudod megmondani, hogy mit fogsz tenni holnapután, addig hiába determinált az, attól még a döntés illúziója benned van, kénytelen vagy eljátszani a szerepedet.

Nota bene sok keleti vallásban nincs is jó és rossz, nem létezik bűn. Csak következmények léteznek. A karma nem büntetés, és nem jutalom, csak következmény, akár pro akár kontra.

Hogy a szabad akarat illúzió? Nem látok mögé, tehát számomra nem az. Hogy az erkölcs nem definiálható, és szabad akarattal is, eleve elrendeléssel is nonszensz? Attól még bennem él. Hogy mi jó és mi rossz, az mind relativizálható? Meglehet, de bennem mégis van egy pontos kép. Nem kell gondolkodni róla, hogy mitől jó a jó és mitől rossz a rossz. Nem kell gondolkodni róla, hogy ez büntetéssel, vagy jutalommal fog-e járni. Egyszerűen csak hallgatni kell a belső ítéletedre, akár determinált, akár Isteni sugallat, akár bármi más, és különösebb gondolkodás és öröm nélkül kell választani a jót, gondolkodás és ellenszenv nélkül kell elutasítani a rosszat.

Persze gondolkodni jó is, meg kell is, akár ilyenről is, lehet néhány felismerésre tényleg rá is vezet, de túl sokat sem szabad gondolkodni rajta, mert az már nem változtat semmin, attól nem leszel jobb, rosszabb, butább, okosabb, boldogabb, boldogtalanabb, és nem hozol radikálisan más döntéseket ettől sem.

Szabad akarat? Determináltság? Mindegy, így is, úgy is szabad akaratként fogod megélni.

2*Sü. Igen az élet nem szabadság,mert pont hogy egy nagy szenvedés az egész.

Kérdezőnek:igen hülyeség. A szabad ember viszont MAGÁÉRT vállal felelősséget,a nem-szabad pedi másokert (is). Úgyhogy nem szabadság az élet. A halál sokkal inkább szabadság,legalább nincs csalódás meg ilyenek.