Hogyan tudtok koncentrálni stresszes szituációkban?

Attól függ milyen stressz. Sok fajta van. A kiváltó ok, személyiség egyéni feldolgozása stb.

Időkorláttól egészen a bántalmazásokig (testi lelki).

Jómagam pl minden erős helyzetben is helyt tudok állni, kivéve két helyzetben:

-alvás (felzavar valaki/valami vagy/és nem alszom ki a 7.5órámat)

-időlimit pl diákként anno a tesztek stb

Mindenki másképp reagál 1-1adott példára is.

Valaki nevet, valaki kaffog, valaki akár fizikai agresszivitását mutatja meg, valaki bealszik.

Stb.

Anno volt olyan időszak, ha sok inger/stressz ért, bárhol bealudtam ahol éppen voltam.

Te stressz forrásod/oka mi lenne?

Új melóhely, értem.

Mindenki valamilyen formában stresszes.

Felfogás is jelentősen befolyásolja a stressz szintet.

Emberek, csak emberek. Ugyanúgy, ahogy pl bemész boltba, étterembe s rendesen köszönsz, illedelmes vagy és normális velük.

Akkor ott van a "megfelelni másnak" érzésből adódó stressz.

Fejben el kell fogadni, stresszel nem fogsz tudni teljesíteni, ha olyan vagy.

Gondold úgy, mintha zsúfolt helyen lennél és haladnod kell. Pl kasszánál kipakolod a cuccaid az eladónak, fizetéskor nyúlsz a kessért, kártyádért, majd elpakolgatod a cuccod szatyrokba.

Ezek is idegenek előtti "szereplés".

Annyi a különbség, hogy betanulásnál segítenek, elmagyaráznak dolgokat.

Ne a "megfelelek-e?, Elrontom-e a dolgokat?" kérdések jussanak eszedbe, hanem cseréld le őket pl. :

Köszönöm, hogy segítesz! - re, de akár oldhatod is magadban a másik felé az érzést azzal, hogy kimondod, hogy értékeled, hogy segít neked.

S akár visszakérdezel, ha nem értesz valamit, merj kérdezni.

Ez a szituáció nem ismerős diák korodból?

Pl új tanár, suli vagy/és új tanulni való.

Sokan csak csenben ülnek, ha valamit nem értenek - ez a gond.

Holott itt kezdődik minden.

De akár meg is kérdezheted: jól csinálod-e?

Ha nem, kijavít, segít, hiszen betanulsz. (Ha nem annyira közeledik feléd, mint segítség, merj kérni szépen.)

Ha igen, akkor pedig megerősíti benned, minden oké.

+mindezek alatt a másik félben motoszkál az az érzet, hogy emberként kezeled és mersz kommunikálni vele.

Így téged se fog félvállon venni.

A kommunikáció fejlesztése mindenkinek kell.

Rengeteg ember csak a testének öregedéséből és elmúlt évek számaiból lehet tudni, hogy "felnőtt".

Számomra az esik a felnőtt kategóriába, akik tudnak kommunikálni, helyzeteket s érzelmeiket kezelni, problémákat megoldani.

Minderre pedig nem lehet kifogás pl "de én introvertált vagyok".

Ilyenkor megmondom, hogy ne degradáljuk az introvertált szót és jelentését. Ugyanis nem is tudják azt sokszor, mint kiderült.

Jómagam is az vagyok nagyon magas % arányban.

Röviden: adott gondolatokat cserélj ki másra, pl a lényegre fókuszálva és még a kommunikációd is letisztul, azaz szimpatikusabbá válsz, mert emberként kezeled a m@sik felet.

Nekem pl kifejezetten tetszett, amikor segítséget kerestem egy munkámhoz, a csajszi a tesztfaragásra fókuszált és tök őszintén ki is mondta, hogy kissé feszült, mert tényleg szeretné kipróbálni magát és a projekttel is szimpatizált, főleg amikor látta a rajzokat a kivitelezésre váró tárgyról.

Tisztelettel beszélt, mégis érezni lehetett az alázatot az ötletem felé, az őszinte szavakat pedig szeretem.

(a felszínes szavakat gyorsan kiszűröm, mert már sok emberhez volt szerencsém).

Mosolygok és nyugtatás mellett témázgattunk pár további ötletemről is.

Azóta 16 közös munkánk volt s lesz is.

Azt se feledd:

Más alapon emberként bánni az emberekkel, majd tisztességes kollegai kapcsolatot tartani, magánéletet kizárni, mert a cél nem barát/párkapcsolat találása,hanem az adott munka/feladat elvégzése.

S bizony ezt sokan átlépik, vegyítik. Ilyenkor van az, hogy elmélyülnek a személyeskedések, felesleges ingerek és pletykák.

A rosszindulat és mással foglalkozás pedig önmaguk sikertelenségéből, önismeret hiányukból fakad.

Lehet csapatban dolgozni bárkivel, míg tudja mindenki hol a helye s hol vannak a határok, addig pedig szimplán embertársunkként kezelni egymást.

Illemtől a munkával kapcsolatos dolgok megbeszéléséig.

Anno, amikor alkalmazott voltam mindig meg kellett értetnem adott emberekkel, hogy senkivel semmi bajom, ám én dolgozni járok be.

Míg adott rétegek pletyikkel, személyes dolgok megvitatásával töltötték pl a szünetüket, addig jómagam rajzoltam, vázlatoltam, számolgattam és már terveztem előre.

Az aznapi délutáni szabadidőmtől egészen a jövőmig sok mindent.

Ám akármi volt, segíteni kellett stb, mentem és csináltam. Mert az ottani cél ugye a normális emberi viszonyok, munkahelyi kommunikáció s az elvégzendő munka volt.

Jómagam sose tudtam haragudni azokra, akik meghúzták a határokat vagy ha gondjuk volt velem megbeszéltük. Legtöbbször én kezdeményeztem, hogy lazuljon az általuk gerjesztett felesleges feszültség.

Ugye itt is a kommunikáció és problémamegoldó képesség kulcsfontosságú.

Vedd lazábban, tanuld, gyakorold a helyzetek kezelését, mert a karriertől a magánéletig mindenhol fontos.

Mi lehet a legrosszabb?

Mindig van rosszabb opció, szituáció, akármilyen helyzetbe is kerül az ember.

Ahogy mindig vannak jobb lehetőségek, szituációk is.

Ám az olyan, mint az élet:

Meg kell teremteni vagy/és dolgozni érte.

Fizikaitól a szellemi dolgokig mindenre igaz.

Ahogy az érzésekre is.

Te tested, te elméd, te döntéseid stb. Azaz rajtad áll, hogy megteszel-e mindent a javulásért, fejlődésért.

Hosszú és lassú folyamat, főleg mivel magunkon kell fejleszteni, elsajátítani ezeket, ám nem lehetetlen.

Menni fog!

Ui.: minden összefügg mindennel s főleg igaz ez az emberi szervezetre, agyra, azaz az elmére is.