Fogalmam sincs mihez kezdjek az életemmel ?

"van egy asztalos szakmám ,de nincs tapasztalatom benne ,meg úgy érzem nem is akarnek benne dolgozni"

Amit tanultál, abban lehetsz most a legsikeresebb. Kezdd, el, majd belejössz. Sok mindent tanulhatsz még, és meg is szeretheted. Irányt is válthatsz később, faszobrász vagy bármi is lehetsz, ha szereted a fa anyagot. Vagy áttérhetsz más anyagra vagy más szakmára. Rengeteg lehetőséged van. Ilyen fiatalon csak elindulni nehéz, de a tied világ, majd meg fogod találni, ami a legjobban vonz, érdekel belőle.

Asztalos egy szép szakma, főleg, ha elrugaszkodsz a sablon dolgoktól, formáktól.

Van is pár tippem a témában, ha érdekel. Magam is sokszor barkácsolok, kárpitozok itthon.

Jó ha van alap tudásod a szakmában, mert arra lehet építkezni.

S igen, 25 év tájt üt be a legtöbb emberben ez az érzés, amiről témázol.

Amolyan pánik tör rá az emberre, hogy mit is csináljon, nem tetszik a jelen, mást csinálna, de mit is.

A lényeg, hogy ne feszülj rá, ám több időt tölts a fejedben a témával. (nem telóunk, netezünk alatta - csak te és a gondolataid)

Rengetegen nem adnak időt és teret a dolgok átgondolásának.

Felnőtt, idősebb embereknél is sokaknál észrevehető és jelen van a probléma.

A legtöbb pszichológus általában csak meghallgat, sablon kérdéseket tesz fel, majd megírja a diagnózist (sok esetben tévesen a plusz kess miatt).

Olyan személyt kell keresni, aki nem kímél a beszélgetés során reflektálni, visszakérdezni telibe a dolgokba, ám szépen megfogalmazva. Olyan kérdéseket tesz fel, ami megkérdőjelez téged, adott témát. Helyettesítí az éned azon részét, ami hiányzik belőled vagy szimplán nem jutott eszedbe a kérdés nélkül a válasz. Vannak esetek, amikor adott kérdések ugyan benne vannak az emberben, de félre dobja, mert pl nem akar szembesülni velük stb.

Persze szaki nélkül se lehetetlen ez a folyamat, őszintén kell magaddal szembe ülni és végigpörgetni minden gondolatszálat.

Visszatérve szakmádra:

Tapasztalatot lehet szerezni. Akár otthon is, ha úgy alakítod a dolgokat.

Nálam úgy kezdődtek a dolgok, hogy lomizáskor elhoztam alapanyagnak bútorokat, szivacsokat. Pár apróságot vettem, anyagot kárpitozás esetén.

A gépeimet, eszközeimet pedig apránként bővítem folyamatosan.

Szóval hajrá! Ha pedig van kedved a szakmát illetően témázni, írj csak bátran.

3-as, ezen nem nevetnék, inkább szégyellném és agyalnék a megoldásokon, majd tettek mezejére lépnék.

De hát mások vagyunk. :<

Nekem 1 évem volt diploma után amikor ilyen helyzetben voltam.

Aztán OKJ-vel elhelyezkedtem. Azóta dolgozom. Nem a világ legjobb munkáját végzem ezt úgy értem hogy kell hozzá gyomor. Egy kórházban dolgozom.

Sok vér van, sebek... De ha ettől eltekintünk.

Az évek során az egész házat felbujtattam és a teljes berendezést lecseréltem. Hűtőt mosógépet, PC-t, mindent.

Már voltam Németországban, Svájcban, Olaszországban.

Megvettem magamnak mindent amit akartam. Ha valamit le is kell cserélni csak annyi hogy veszek egy modernebbet.

Az a legnagyobb gondom hogy mire költöm a pénzem.

Szimplán találj magadnak valamilyen életcélt ennyi.