Szadista vagyok, vagy nem?

16/l

"A szadizmus azt takarja, amikor valakinél olyan szexuális vágy és késztetés áll fent, amelyhez a másik személy nem járult hozzá, neki jelentős testi vagy lelki szenvedést okoz, miközben a szadista személy szexuális örömöt és kielégülést él át."

Ha valaki nagyon mélyen megbánt, és/vagy kellően felidegesít, és nem családtagom, csak az nyugtat meg, ha elképzelem, esetleg leírom (akár többször is), ahogy lelkileg megkínzom, megőrítem, lelki terrorban tartom, stb.

Ha olyan személyről van szó, akihez romantikus értelemben is vonzódok, csak akkor társul hozzá a szexualitás is.

Amikor nagyon mély ponton vagyok, pl teljesen eluralkodik rajtam a depresszió, akkor nyugtat ártatlan emberek lelki kínzásának a gondolata.

Ha irigy/féltékeny vagyok valakire, szintén ilyen ábrándok jutnak eszembe, de olyankor már komolyabb dolgok is, pl erővel beletaposni valaki arcába úgy, hogy az betörjön (mondjuk azt sem tudom, ez lehetséges-e).

Ha van valaki, aki rám akarja erőltetni a szexet, elégedettséggel tölt el a gondolat, hogy megerőszakolom őt. Gyenge mértékben fel is izgat.

Tettlegességig már gyenge formában eljutottam néhányszor, ilyenkor szándékosan szenvedtettem lelkileg az illetőt egy kis ideig.

Ha álmodozásról van szó, ha tényleg szenvedtetek valakit, kivétel nélkül mindig a bosszúvágy hajt.

Most akkor szadista vagyok??