Mit tegyek ha úgy érzem az egész életem egy nagy zsákutca (már öngyilkosságon is gondolkoztam)?

Most lettem elsős gimnazista,az ötéves Károlyi Mihány spanyol kéttannyelvűben.Nem ebbe az iskolába akartam menni,hanem a Karinthy kéttannyelvűjébe,de oda csak németre vettek volna fel,angolra nem.Én még az utolsó hetekben is beiratkozásnál is mondtam anyumnak,hogy nem lenne-e jobb a német,mert abban van aki tud segíteni.A válasz mindig ugyanaz volt:mivel nagyon jó angolos vagy így a spanyolt kifogod rázni a kis újjadból!Én hittem neki.Ám amikor elkezdődött az iskola a bajok is jöttek vele.Volt egy békatábor nevezetű hat napos kirándulás a kilencedikeseknek,ami azért kellett,hogy megismerjük egymást nem mondták el kikkel leszünk egy osztályban és véletlenszerűen összeraktak minket csoportokba,illetve házakat is ők osztották be.Na most össze barátkoztam 5-6 lánnyal,és kb. úgy négy volt közülük akivel nagyon-nagyon szerettem volna egy osztályban lenni.Mind a négy gyereket berakták egy osztályba engem pedig egy másikba.Nagyon kiborultam,hiszen rosszul esett...az igazgatót is felkerestem szeptember elsején,hogy nem-e lehetne átmennem a másik osztályba.A válasz persze nem volt.Aztán ahogy elkezdődött a tanítás próbáltam beilleszkedni és összebarátkozni az új osztálytársaimmal,mert azok a gyerekek akikkel táborban voltam egy idú után eltávolodtak tőlem,sose találkoztunk szünetekben sem,nem volt rá lehetőség.Egy idő után sikerült is beilleszkednem és egész jól éreztem magam,de utána elkezdtünk jegyeket kapni és úgy,hogy az általánosban a legjobb tanulók közé tartoztam egy erős iskolában,most a gyengékhez.Először spanyolból olyan négyeseket szereztem,utána most pedig már van két egyesem és egy kettesem is és két nagy négyes témazárom,ami mellé valószínűleg fog egy nagy kettes témazáró jönni,legjobb esetben hármas.Édesanyám erre azt mondta,hogy ebben a gimnáziumban ezek nem rossz jegyek.Hát téved.Én úgy érzem a többieknek sokkal jobban megy a spanyol kevesebb tanulás mellett,és ami a legroszabb folyton azt kérdezgetik ez hogy ment és amikor pl. mondtam,hogy egyes lett kiröhögtek és amikor látták,hogy nem nevetek velük akkor meg megkérdezték:na ne viccelj komolyan egyes lett??és ez írtózatosan rosszul esik.Beszéltem az osztályfőnökömmel,hogy mit lehetne tenni,azt mondta hoz teszteket amik segítenek kideríteni hogy mit csinálok rosszul.Ez volt szeptember hatodikán.Azóta sem hozta.Már voltam spanyol tanárnál,két órát spanyoloztunk és úgy írtam kettes vagy hármas NAGY DOLGOZATOT AMI KÉTSZERESEN SZÁMÍT!Ma nem mentem iskolába se,félek,hogy lemaradok a spanyolal,mert nincs egy ember akitől elkérhetném a füzetet,hogy lemásolhassam!Már addig eljutottunk,hogy felhívtuk a Karinthy igazgatóját,hogy vegyen át az angolba!Aki azt a választ adta,hogy idézem "Pár ponttal csúszott le,ezért átvennénk.De nincs hely.Próbáljon meg hívni minket hetente,ha annyira rossz a helyzet,hátha lesz előbb-utóbb egy hely.Majd ha már ténylegesen nincs értelme átjönni szólok,hogy többet ne hívjon akármi van."Bíztató,igaz?Anyám pedig a fejemhez vágta,hogy amiért sokat hisztizek és sírok azért ő mindent megtesz,keresett spanyol tanár,beszélt a karinthyval nem tud többet megcsinálni,de már teljesne kikészítem idegileg.És igaza van,ezt tudom.És most hatodikán megy műtétre,hogy kivegyék a vese kövét!És a legrosszabb ebben,hogy folyamatosan mondja,hogy iylen okos vagyok,meg olyan,de ha annyira okos lennék akkor itt is sokkal jobb lennék,sőt a karinthy angoljába is bekerültem volna!És az fáj a legjobban,hogy a sikerélmények hiánya és próbálkozások kudarcba fulladása miatt teljesen megutáltam már most a spanyolt,az angolt meg imádom,most is az én dolgozatom lett a legjobb!Amivel semmit nem érek,mert ez SPANYOL ISKOLA!Egyszerűen nem bírom,úgy érzem semmire sem vagyok elég jó,hogy akármit akarok az nem sikerül,hogy én ezt nem fogom bírni,legszívesebben már kiúgranék az ablakon,hogy semmit ne érezzek ha nem félnék annyira,hogy életben maradok és hogy fájni fog!Már háromszor kimentem az úttestre egy autó elé,hogy hátha elüt,de eddig sajnos mindig csak rámdudált,hogy menjek az útjából...Pszichológushoz is kértem időpontot,október 22.ére kaptam...És még az elhízástól is félek,nagyon nagyon 172 cm vagyok és 55 kg és tanévkezdete óta híztam két kilót és emiatt is legszívesebben a falnak mennék!!!Mit tegyek,lehet ez egyáltalán a büdös életben valaha jobb vagy tényleg jobb ha feladok mindent?