Segitség! Meg fogok én valaha is változni?

Szóval az van,hogy nekem nagyon fontos a családom,azt tudom,hogy az anyámnak és az apámnak én is nagyon fontos vagyok,de azt már nem hogy a többi családtagomnak is az vagyok-e,de ennek ellenére bármit megtennék értük.De az a baj,hogy ők ezt nem tudják,mert soha senkinek nem mutattam ki az érzéseimet,mert egyszerűen nekem ez nem megy,akármit megtudok tenni,de kimondani azt a szót,hogy szeretlek meg stb. a világon a legnehezebb nekem és így azt hiszik már gyerekkorom óta,hogy csak magammal törődöm,próbáltam egyszer-kétszer kimutatni az érzéseimet,de azt hitték,hogy akarok tőllük valamit már megint.Igen,ezt tudom,hogy kiérdemeltem,nem véletlenül viselkednek ők is így velem,de ez vagyok én...Néha arrogáns,cinikus stb. de nem akarok megváltozni,mert én ez vagyok,és ha szeret valaki akkor az magamért szeressen,ne azért amit mutatok a világ felé.Tudok én kedves is lenni,és nagyon tudok szeretni,de csak belül,mert nem mutatom ki,meg nem is akarom,hogy megbántsanak.Félek attól,hogy összetörik a lelkem,mert ha jó vagyok valakihez,hacsak egyszer is leomlik az a fal,amit magam köré építettem,akkor rögtön megbántanak.Már nem tudok megbízni az emberekben,nem is értenek meg,nekem teljesen más az elképzelésem,a világnézetem,mint a többi embereknek,akik körülvesznek engem.Egyetlen egyszer volt az,hogy megbíztam egy emberben,szerettem,és még talán ki is mutattam,de az is hiba volt.Az ilyen lányok mint én,általában beképzelt kis libák,akik a tükör előtt ülnek egésznap,lehetnék én is beképzelt,lehetne nagy önbizalmam,mert a külsőm teljesen rendben van,de nekem jobban számít az,hogy a lelkem legyen rendben...

Szerintetek mi a megoldás erre?Kérlek,hogy a kötekedő válaszokat mint pl.pszichológus stb.inkább hagyjátok.

Köszönöm annak,aki elolvasta.És várom a válaszokat!