Néha azt érzem soha sem lesz esküvőm, gyerekeim. Egyre nehezebb lesz?

Miért kellene több év kiismerni egymást? Elég ahhoz egy év is! Ha ennyi idő alatt nem tudjátok kiismerni a másikat, akkor több év múlva sem fogjátok.

Eljegyzést és esküvőt is meg lehet tartani egy év ismeretség után. Sokan tesznek így.

23 évesen szerintem még bőven van időd ilyesmire, 15 év múlva elkezdhetsz aggódni.

Ma már maximum nagyon vidéken mennek férjhez ilyen idősen a lányok.

Manapság a 30 egyáltalán nem késő! Sőt.

Ahogy az első írja: kitolódik a tanulás, sokszor 25 éves korig is simán. Ezután az ember elkezd dolgozni, és hát bizony azért minimum 2-3 évet biztosan mindenki szeretne, de leginkább többet is, főleg olyan munkakörökben, ahol pl. 3 év kötelező gyakorlati idő van, mint nekem. Az azt jelenti, hogy 28-29 éves korban mondjuk az ember elkezdhet a szakmában önállóan dolgozni, és így is kell 3-4 év legalább, különben az ember megy a süllyesztőbe. Visszatérni lehetetlen szinte gyakorlat nélkül.

Szóval 35 éves korig valamikor, ha eljut oda az ember, hogy családot vállaljon, az semmiképpen sem késő.

Neked a jövendőbeli pali is csak "alany", akitől gyereked meg ilyenek lesznek. Tehát nem másik embert keresel, hanem csak valakit akit felhasználhatsz a saját céljaidra. Egy spermadonorral meg egy eljátszott esküvővel le lehetne tudni, ezért kár másokon élősködni. Így ne csodálkozz ha nem találsz senkit, én messziről kerülnélek.

És nem kell lepontozni, nem azért gondolom így mert "kifordult az értékrend ebben a mai világban" meg ilyen hülyeségek, hanem mert nem akarnék együtt lenni olyannal aki kihasznál, csak valamire kellek neki, nem magam miatt. Arról nem is beszélve hogy a jó család is egy jó kapcsolaton alapul, és a gyereknek is jobb ha apuka anyuka nem csak azért jött össze és csinált kölköket hogy legyen, meg mert kell.

F/26

A barátnőm 22 évesen ment férjhez négy éve, és tősgyökeres budapesti. Ennyit a "csak vidéken mennek férjhez 23 évesen" hozzászólásról.

Tehát nem vagy túl fiatal, de ÖREG SEM! Én azt tudnám mondani, hogy ne azért ismerkedj, hogy te hű most férjhez akarsz menni, és gyereket akarsz ripsz-ropsz, mert az nem fog jót tenni, és valszeg nem fogsz párt találni. Ismerkedj azért, hogy találj egy társat, vagy legalább sok barátot szerezz. Ne görcsölj rá a kérdésre, de lendülj akcióba. Ne a szobádban ábrándozz, hogy milyen szép lenne ez meg az, mert akkor még 50 évesen is ott ábrándozhatsz majd. Ha van, aki tetszik akkor finoman kezdj el ismerkedni, de ne nyomulj, mert sok pasit az elvetemült női nyomulás inkább csak idegesít. Azt semmiképp se várjad, hogy majd belibben a herceg fehér lovon a kertbe, mert nem fog.

Aztán ha lesz egy igazi társad, akkor majd lehet szó akármilyen esküvőről, lehet szolid is, vagy nagy puccos, amilyet szeretnél.. és utána majd lehet szép család meg közös élet, de csak akkor lesz boldog a családi élet, ha igazi társad van. Kiismerni egymást nem lehet egy élet alatt sem. A nagyszüleim 60 éve házasok és még van amikor most is meglepik egymást. És ne számolgasd, hogy hány évig kell együttjárni, meg hány évig kell jegyben, meg házasság után hány évig kell gyerek nélkül. Mert úgysem úgy lesz, ahogy kiszámoltad. :)

Nos, én pár évvel fiatalabb vagyok nálad, de 23 évesen te sem vagy öreg szerintem, gondolom a többiek meggyőztek már. Lesz neked esküvőd, gyereked és így tovább, 5-10-15 év múlva csak nevetni fogsz a kérdéseden.

De... nyilván mindenkinek vannak ilyen jellegű vágyai hogy esküvő, családalapítás etc.(gondolom én), csak szerintem ha valakivel összejössz / össze szeretnél jönni, akkor véletlenül se ez legyen az elsődleges szempont, hogy milyen férj lenne belőle, vagy apuka; ne is foglalkozz ezzel a kérdéssel magadban, ezekre úgyis választ kapsz idővel. Mindig a kapcsolatotokra összpontosíts, a többi az majd jön magától. Ha egy korodbeli srácnak az ilyen dolgokról részletesen és sokat beszélsz, az könnyen megijedhet, de ezt gondolom te is tudod.

Ez a "több év" szerintem ilyen korban már inkább fél év / egy év, ennyi idő alatt már tudsz realizálni egy képet magadban a párodról, hogy jó-e neked vele, jó lesz-e neked vele később, és így tovább (azért 20 felett már annyira sokat nem változnak az emberek - legalábbis nem olyan minőségben és mértékben, mint tinédzserkorukban, ezért azt hiszem, ez is reális).

Az idő meg megy nyilván, de vannak szélsőségek ilyen kategóriában is. Fentebb írták, hogy xy 22 évesen ment férjhez, szerintem ezzel nincs semmi gond, bár nem ez a trend manapság. Ugyanakkor ismerek olyanokat is, akik 1999 óta együtt vannak, és még így 2012-ben sem házasodtak meg, pedig már a harmadik ikszet tapossák és már pár éve együtt is élnek, a saját házukban. Egyáltalán nem érzik úgy még ők sem, hogy el lennének késve az ezekre a kérdésekre adott válaszokkal. Főleg ha napjaink modelljét is figyelembe veszed, amit szintúgy írtak már felettem (20-25 éves korig simán tanulnak az emberek, és utána lépnek ki egyáltalán a "nagybetűs" munkaerőpiacra, biztosan nem a családalapítással foglalkoznak utána rögtön).

Nem, alacsonyabb végzettségűek lakóhelytől függetlenül is általában korán mennek férjhez.

Igazad van.

Az vagyok.

:)

A statisztikákból indultam ki.

Egyébként teljesen száraz tényként jegyeztem meg az alacsonyabb végzettségűt, nem pedig negatív felhanggal.

A kutatások szerint, a ma már korainak számító húszas évek elején "elkövetett" házasságok többségét vidéki, többnyire község, vagy kisvárosban élők, valamint alap, illetve középfokú végzettségűek kötik.

Szubjektív tapasztalatok és kivételek természetesen akadnak.