Asszem elég nagy bajom van. El kéne mennem pszichológushoz?
1) Viszonylag régóta jellemző jelenség, hogy mindig elkalandoznak a gondolataim. a gond nem ezzel ,hanem inkább azzal van, hogy nagyon kellemetlen irányba. Ha valami nem köti le eléggé a figyelmemet (bár általában még akkor is) folyton régi emlékek, vagy fiktív képzeletek villannak fel égő, kínos, kellemetlen, vagy netán borzalmas élethelyzetekről.
Ilyenkor ugyan tudom hogy az emlék nem most történik, a képzelet pedig nem valóság, de mégis a feszültség amit ezek a képek kiváltanak belőlem olyan nagy mintha az egész itt történne a valóságban. Ilyenkor ha egyedül vagyok szinte akaratlanul nyögök eggyet, kiáltok egy "NEE"-t, vagy egy "TAKARODJ"-t , ha emberek között vagyok akkor gyakran ugyancsak szinte már-már akaratlanul, és a gondolat megjelenésének pillanatában el kezd rángani a bal karom. Szerencsére eddig még nemigazán vették észre, sem szüleim , sem osztálytársaim.
2)Kilenc éves korom óta rágom a körmömet és az ujjamat, valójában nem tudom miért... Mondhatnám azt hogy a stressz, de sokszor tök nyugis körülmények közt is előfordul.
3) Másfél éve otthagytam előző gimimet, és iskolát váltottam.
Az Ok: basztattak (mint ahogy ez már az új helyen is ritkán előfordul). Én meg tehetetlennek éreztem magam vele szemben. Ha oltogatásról volt szó, nem voltam képes frappánsan visszaoltani. Ha leoltottak, lefagytam, és álltam mint a fäsz. Hiába magoltam be még a netről is oltásokat, a kritikus helyzetben többnyire egyszerűen nem jutottak eszembe.
Ezzel igazából nem az volt a valódi bajom hogy baszogatnak, hanem amit ez mutat: hogy ott én egy senkinek számítok. Nem a felszín, hanem az okok aggaszottak: úgy gondolták hogy ők ezt megtehetik, és végülis igen,megtehetik, mivel teljesen impotens vagyok arra hogy visszaszóljak.
Volt, hogy akkora pofátlanságot művelt valaki hogy igazán szégyellni magát nem neki, hanem annak kellett aki azér nem vágja őt jól pofán, ez történetesen én voltam, és történetesen általában képtelen voltam kiállni magamért.
Ennek oka többnyire nem az volt, hogy féltem az illetőtől... , maga a konfliktushelyzet, a verekedés az amitől beparázok ugy mint az állat. Képtelen vagyok egy gyáva szerencsétlennek elfogadni magam.
Nyilván nem ártana ha kicsit érdekesebb személyiség tudnék lenni.. Ezzel meg az a helyzet hogy amikor kell, akkor sosem jut eszembe semmi amiről beszélgetni lehetne, semmi téma, sem mi vicc.
Eléggé magamba fordultam mostanában, semmi stílusom, semmi humorom.
4) a tanulással is gondok vannak. Mintha elvesztettem volna a kontrollt saját magam felett. Mivel nehezen alszok el egy 8 órai lefekvés lenne nekem az ideális. Erre képtelen vagyok. Vaqy kockulok 10-ig, 11-ig, vagy ha elrakom a gépet, akkor zongorázok órákon át, ha azt is elsüllyesztem vhova jó mélyre, akkor pedig egyetemi matekos témákon filozofálok magamban órákon át (ugyanis érdekelnek) , illetve pl.:fogok egy papírt és megpróbálom levezetni a harmadfokú 1enlet megoldóképletét...stb és persze ezt órákon át, hogy közben még a matek házit sem csináltam meg másnapra...
Nem a lustaság itt a baj, hanem hogy ilyenkor estefele nem érzem annyira fontosnak azt hogy le tudjak feküdni időben, mint amikor reggel karikás szemmel kelek, és napközben meg mosott szär vagyok... egy pár óra elég ahoz hogy "elfelejtsem" hogy mit is akarok, mintha estefele megszünnék annak aki voltam, és félig-meddig egy másvalaki bújna belém...
válasza:
válasza:szerintem it ami igazán amivel orvoshoz kéne menned az a legelső bekezdésben leírtak.Nem gáz ha elmész egy pszihomókushoz :)
Körömrágás az csak egy rossz szokás,bár lehet hogy szorongásra utal vagy csak nem nevelték beléd hogy ne rágd a körmöd.
Ami a gimit és a szivatást illeti,meg a későnalvást erre az volna a megoldás ha beiratkoznál mondjuk egy önvédelmi sportra(ezzel nem csak a testet hanem a lelket is edzed)
A konfliktus helyzetektől pedig ne félj mert úgyis vannak olyan dolgok amik elkerülhetetlenek.Meg szerintem mindenkit vertek már meg gyerek korában ,A másik pedig próbáld meg kerülni azokat a helyzeteteket amiből szivatás vagy beszólás lesz a vége,és nyugodtan ne hagyd magad,szólj vissza vagy kérdés nélkül üssed meg a lényeg az hogy tényleg ne állj le hanem reakcióból cselekedj és lépj ki a burokból.Még ha el is vernek,legalább tudni fogják hogy nem fogod magad szó nélkül hagyni.
Mégvalami:barátkozni akarsz akkor menj el olyan fakultációkra ,közösségi programokra amiket szeretsz mert mások is azért vannak ott mert szeretik és ez már egy közös beszélgetési téma ,és nem kell görcsölni semmin sem csak úszni az árral.
Szóval ha már elkezdtél sportolni és fakultációra járni és lefoglalod magad,akkor ki is fogsz fáradni és nem lesz gondod az alvással sem!
Viszont az első dologgal Én elmennék mindenféleképpen dokihoz.
válasza:Nekem is nagyon nehéz volt az iskolaváltás.
A dolog a kialvatlanságnál kezdődik. Ha nem alszol eleget, nem tudsz rendesen a jelenre koncentrálni. Volt, hogy hetekig nem aludtam 5-6 óránál többet és nehezen tudtam elkülöníteni azt amit álmodtam, azt amit elképzeltem meg azt ami valójában megtörtént. Testben lehet, hogy ott vagy a suliban, de lélekben nem és emiatt nem tudsz rendesen kommunikálni az emberekkel. Késő estig fentmaradsz, mert magányos vagy, és pótcselekvésekkel próbálod kitölteni ezt az űrt. Ez teljesen természetes folyamat, de okosabb is lehetsz ennél. Parancsold be magad az ágyba, fokozatosan egyre hamarabb pl. 22.30 aztán 22.00 aztán 21.30. Nem tudom mikor kelsz (én 5.40-kor) de ha 22.00kor lefekszek, akkor reggel egész kipihenten ébredek. Ügyelj arra, hogy rendesen egyél-igyál és mozogj. Ha nem szeretsz sportolni, sétálj le pár buszmegállót, az is megteszi. Meglátod majd, ha testileg felépülsz, a mentalitásodon is könnyebben tudsz majd változtatni, visszanyered önmagad. Sok Szerencsét, ha kérdésed van, írj nyugodtan :)
6:00-kor kelek. ha 9-kor fekszek le akkor még mindig nem tudom rendesen kialudni magam..kicsit sok az alvásigényem..
A pszichodokival az a gond hogy jelenleg, vezetni tanulok, kondiba járok, szolfézsra járok, és a fizika fakt is sokat elvesz az időmből, plusz még az a nemkevés idő amikor vagy tudok tanulni, vagy nem. Egyszerűen nincs időm mégegy délutáni foglalkozásra.
válasza:Kondiba mennyi időre szoktál lemenni?
lehet hogy futnod kéne mindig egy nagy kört délután vagy este hogy kifárasszad magad.Az is elképzelhető hogy hiperaktív vagy és így a tanulás sem megy,próbálkozz úgy tanulni hogy bekapcsolsz mellé tv-t rádiót,vagy valami zenét.
Az alvásigényed pedig szerintem is sok,ha reggel nagyon fosnak érzed magad azért dobj be egy kávét vagy valami gyengébbet.
Szerintem nyugodtan szánj arra időt hogy dokihoz elmész,mert lehet hogy ő tudna neked megoldásokat javasolni!
(ezt nem terveztem 2x elküldeni)
Amugy mégegy dolog: nem a körmömet rágom elsősorban, hanem a bőrt az ujjamról. Amikor 3.-ban ez kezdődött sok helyen a húsig le volt rágva az ujjamról a bőr. Megpróbáltak leszoktatni róla de nem sikerült teljes sikerrel.
szia!
Érdekes, hogy azt a kérdést tetted fel, hogy elmenj-e pszichológushoz, aztán pedig az egyik hozzászólásodban azt mondtad, hogy nem, mivel nincs rá időd...
Szerintem mindenképp érdemes lenne elbeszélgetned valakivel erről. Az már félig siker, hogy ennyire felismered a problémákat, már csak változtatnod kell pár dolgon.
Az, hogy gyakran elkalandoznak a gondolataid nem feltétlenül gond, én is rengetegszer vagyok így vele, sőt a te korodban ez egy nagyon is jellemző dolog. Nem hinném, hogy szó lenne itt skizofréniáról, csupán nem vagy elégedett az életeddel, ezért inkább egy álomvilágba menekülsz. Csinálj olyan dolgokat, amik érdekelnek, ismerj meg új embereket, próbáld meg pozitívabban látni a világot és minden rendben lesz.
Ha szeretnél beszélgetni, nyugodtan írj privátban.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!