Miért akar ma Magyarországon olyan sok fiatal lány színésznő lenni? Milyen fantáziát látnak a szakmában?

Én is színésznő szeretnék lenni, már tanulom is, de eredetileg nem az akartam lenni.

18/l

Mert önmegvalósítást látnak benne! A színház egy különleges szenvedélyt idéz elő! A dohos kultúra illat, a játék öröme.

Hírnevet nem szeretnék! Sőt megtagadnám!

Viszont egész életemben semmire nem vágytam annyira, mint, hogy ilyesfajta értékeket közvetítsek az embereknek.

Még csak arra sem vágyom, hogy a tapsrendél engem tapsoljanak, csupán valamit amit én és még rengeteg más ember, teremtettünk benne. Nem tudom, mennyire fellelhető még ez a mai világban, de én legtöbbször úgy megyek ki a színházból, hogy potyognak a könnyeim, hiszen minden egyes darab egy kis katarzis s megváltoztat élni... olykor csak kevéssé, de megeshet, hogy egészen.

Emellett, ha játszol ismerkedsz a világgal. Megtudhatod, hogy milyen lenne valahol egészen máshol.

Ezáltal toleránsá válsz, megértővé.

Ápolod a nyelvet, a kultúrát, s teszel valamit e becses emlék megőrzése érdekében!

A színház nem csillogás! ,,A színház: szerelem! Örökké tartó láz!"

Kb 5 éves koromban eldöntöttem és még most sem tudnék lemondani róla, hogy az legyek. (csak 16 vok)

Azért, mert ez egy külön világ! Egy csoda. Egy olyan személyiség lehetsz, aki a való világban nem akarsz lenni.

lehet szeretni, lehet gyilkolni, mindent. örömet szerezni a begyöpösödött, unatkozó közönségnek és kibillenteni őket a mindanapokból.

Azt mondod pl. pék akarok lenni, teológus, festő...ez mind mind lehetsz a szinpadon.