Ki lehet ezt nőni? Kihez forduljak, mit tegyek? Már borzasztó
Az alap probléma az, hogy kicsi korom óta visszafogott, visszahúzódó vagyok. Rendszerint rámtapad az a jelző minden újonnan megismert embertől, hogy "a kis csendes".
Ez igaz, mert ugyan van 2-3 jó barátnőm, akikkel ha együtt vagyunk, akkor szórakoztatom őket, meg hangoskodok, röhögök, stb.
Új emberek között azonban mint aki megnémult...
Ma ballagáson voltam (barátom tesója). Egy-két embert ismertem csak, de őket is csak látásból... Meg ugye a szüleit, de megértem, ők nem azért vannak ott, hogy engem pátyolgassanak.
Nos a helyzet az, hogy kb 7 órát voltunk együtt, ebből az első 5-ben szinte semmit nem beszéltem (az utóbbi 2-ben egy kicsit azért, mert ittam. Nem sokat, de feloldódtam picit tőle)... Csak ha kérdeztek, akkor is izgultam és annyit, hogy igen/nem, meg ilyeneket. Nagyon zavarban voltam, hogy mindenki kötetlenül beszélget egymással (az is közrejátszott, hogy szinte mindenki ismer mindenkit), én meg ülök, mint egy kuka. Egyszerűen nem merek hozzászólni senkihez sem, és úgy érzem, rám senki sem kíváncsi.
Mikor összejöttünk a barátommal (másfél éve), hozzá se mertem hozzászólni. Azóta javult a helyzet, de most sem vagyok szószátyár.
Tehát a kérdésem az lenne, hogy lehetne ezen a tulajdonságomon változtatni... hogy merjek kezdeményezni, ismeretlenekkel beszélgetni! Szakemberhez kellene már fordulnom?
(Szóban senkivel nem tudok túl jól beszélgetni, az íráskészségem fejlettebb, de az meg nem személyes, szóval sehogy sem vagyok jó társaság.) :(
Kérlek segítsetek, egyre jobban magamba fordulok. Alapvetően is melenkolikus vagyok, na de ennyire nem szeretnék csendes lenni.
16 éves lány vagyok.
Azt kihagytam, hogy elkerülő személyiségzavarom van elvileg.
Már 3-4 éves koromban is, ha egy gyerek is volt a játszótéren azon a játékon, amire én akartam menni, akkor inkább választottam egy másik játékot.
Na most ez még rosszabb...
De a lényeg, hogy 16! :)
Én is pont ilyen vagyok. Végre más is megérti milyen rossz ilyennek lenni. Nem szeretem mikor félig lenézően félig szánakozón néznek rám egy társaságban, hogy nem beszélek. :/
Neten ragyogóan elbeszélgetek bárkivel ha már viszonylag összehangolódtunk, de élőben ez az idő sokkal több. Volt már olyan is, hogy neten tökéletes volt a beszélgetés, élőben szenvedés.
Tetézi a dolgokat, hogy hangosan nemnagyon tudok beszélni.
Járok már 3 éve színjátszókörbe, ott jól érzem magam, de még nem értem el vele a kívánt hatást. Tudom, hogy ez akarat kérdése, de nagyon nehéz.
Nekem még barátom sincs, kb csak bulikban tudok srácokkal beszélgetni úgy, hogy ne legyek unalmas. Remélem nem a pia miatt.
Talán egyszer megjavulunk és nyíltabbak leszünk. :)
17L
Egy cipőben járunk, igen. :/
Reméljük.:)
És köszi, hogy át tudod érezni.
Én is ilyen voltam, aztán 3 éve elkerültem otthonról, barátok,ismerős, pasi, család nélkül, egyes egyedül külföldre és egy nap után rájöttem, hogy nekem márpedig változnom kell. És azóta kinyíltam, először persze nehéz volt, de a szükség rávitt és sokkal jobb így.
20/L
Szükség esetén én is meg tudok, de amikor nem érzem kényszernek, akkor hagyom, és még ha akarnám sem menne.
Lehet nekem is valami ilyet kellene kipróbálnom. köszi a válaszod!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!