Ez szükséges vonzódás valaki felé, hogy tudat alatt jobban érezzem magam?

Az ok, amiért inkább az önismeretbe írom ezt a kérdést és nem a párkapcsolatos/szexualitásosba az, hogy valahogy nagyon vonzódom egy sráchoz. Igazából nagyon régóta vártam ilyen érzésre, mert nagyon sablonosnak éreztem a napokat. Tudod, ilyen felkelek-suli-hazajövök. Aztán most így elkerekedik a szemem mindig valakin a suliban. De nem mutatom kifelé, semmi külső jel. Csak annyira jól esik, mikor ez van. Tőlem jóval idősebb. Én 18 vagy, ő 26. De nem is ezen van a hangsúly, mert nem is a fizikai része érdekel. Hanem azt a dolgot nem értem, ami emögött van.

Nagyon vártam már, hogy valami(valaki) annyira hatni tudjon rám, hogy egyszerűen ne tudjam abbahagyni a vigyorgást. Egyszer bejött helyettesíteni infó órára - nem tanár. Végig vigyorogtam az órát, utána két órával tudtam abbahagyni.

De nagyon jól esik az egész, ami ebből kijött.

Nincsenek a fejemben sem ábrándok, se fantáziaképek, semmiylen fizikai dologról szóló gondolatok (hiszen 10 évvel idősebb nálam). Csak annyi, hogy mikor meglátom, mennyire jó érzés mászik be a mellkasomba. Valahogy érzem, hogy nagyon szeretném azt a valamit, amit az ő látványa ad. Valamiféle melegséget ad (ne bagatelizáld el, nem az a fajta melegség:), megnyugtató az egész.

Nagyon vártam erre a dologra, és felerősítettem magamban mindent, ami ezzel kapcsolatos?

Nem értem. De egyszerűen jól esik ebben benne lenni.

Volt már így ezzel valaki? Hogy nem akart szexualitást, csak a közelséget? A megfoghatatlan belső repdesést? A lepkéket ugye.

Kicsit lehet homályos a mondanivalóm.