Titeket mi motivál a legfőbb céljaitok elérésére? Hogyan használjátok fel a motivációt a szükséges munka elvégzésére?
Nekem az elkövetkezendő 10 hónapban rengeteg dolgom lesz. Iszonyatosan fel vagyok villanyozva.
Rengeteg álmom fogalmazódott meg gyerekként. Ahogy telt az idő azt hittem, hogy céltalanul tengek a világban. De eközben észrevétlenül megvalósítottam egy gyermekkori álmom.
Viszont most CÉLOM a következő megvalósítása.Ám ez okoz némi problémát.
Sosem tudtam, hogyan lehet motivációt arra használni, hogy munkára kényszerítsem vele magam. Sőt.. Sosem tudtam munkára kényszeríteni magam. És senki más sem volt rá képes. Ha jön az érzés, hogy csináljam, mert kedvem van hozzá, akkor ezerszázalékosan csináltam. De ha nincs az érzés, nem tudom rávenni magam.
De ez a cél csak úgy érhető el, ha CSINÁLOM. Ha dolgozok érte, folyamatosan.
Fogalmam sincs hogyan maradjak mindig ebben a kedvben.
válasza:Igazából nem értem, hogy miről beszélsz:
Ha a "cél"om már adott, és a lehetőségem is arra, hogy elinduljak felé, milyen motivációra volna szükségem még? Hiszen ennél a példánál CÉL=motiváció, tehát nem itt szeretnék lenni, hanem a CÉLban, különben nem is nevezhető annak.. Olyan célok kitűzése esetén tudok motiváció-hiányt elképzelni, ami másoktól majmolt.
A "szükséges munka" megint egy ilyen dolog: az attól szükséges munka, hogy én annak értékeltem, tehát azon lépések összefoglalása, amik elvezetnek a vágyott hasznos dolog (cél, eredmény) helyéig. Következésképp a szükséges munka az az út vagy akadály, aminek megtétele vagy leküzdése után egy hatékonyabb, hasznosabb létállapotba kerülök.
Pl. valamilyen megtakarítást eredményező, tehát megtérülő, a befektetett energiánál többet nyújtó dolog felkutatása, megtanulása, kigazdálkodása, megvalósítása a háztartásban. Legprimitívebb példa: ha nem volna biciklim, és nagyon sokat kellene mindenhová gyalog mennem, akkor a bicikli mint cél nem igényelne motivációt külön, hiszen minimum 4x gyorsabban tudok vele haladni, mint a lábaimmal.
Amit itt leírtál, az talán tévesen, de kb. valami piramisjátékba csöppenés utáni idegállapotra emlékeztet, ahol a delikvens ilyen meg olyan gazdag lehet, ha még behúz párat maga alá a csőbe, hogy ő maga kijusson. Ott meg kell magyarázni magának a dolgot, hogy motivációja legyen. Egy valóságosan hasznos cél viszont önmagában motivál.
válasza:Ha a munkára kényszerítened kell magad, akkor a célodat sosem fogod elérni, mert az erőd amit a munkádba fektetnél elfogy, mire rávennéd magad a munkára.
Sokáig nem értettem, mikor azt mondják, hogy nem a cél a fontos, hanem az oda vezető út maga.
Pl ha rühellsz sétálni, akkor nem fogsz feljutni sosem a hegy tetejére, mert el se fogsz tudni indulni, illetve ha valami oknál kezdve el is indulsz, minden lépés nehéz és fárasztó lesz, így fel fogod adni. De ha megszereted a sétálást, akkor feljuthatsz a hegy tetejére szép lassan, anélkül, hogy számolnád a lépéseket, vagy erőlködnél azok között.
A végső célt fel kell osztani kisebb célokra, amik egyrészt sikerélményt adnak neked, másrészt látod a fejlődésed és haladásodat a megfelelő irányban.
válasza:Nyilván nem írtam le, hogy mi is ez. Egy új életstílus, új munka, új iskola, egy új országban.
Amiért tudom, hogy elérhetem: Mert jó a referencia anyagom, van pénzem a tanfolyamok elvégzésére, és a programdíjra. De ez nem egy olyan dolog, amibe most rögtön azonnal bele lehet csapni, hanem igenis lépésről-lépésre kell haladni.
Kompetenciák, amelyekre még szükségem van:
Jogosítvány, kommunikáció fejlesztés~nyelvtanulás, gyermek elsősegély.
Ha mindezt munka mellett, heti 7 napban rózsaszín ködmámorban, izgalommal telve, nevetve tudja valaki csinálni, az megszállott.
Nem azt írtam, hogy ezen kívül több motivációra van szükségem. Hanem hogy a meglévő motivációt hogyan lehet beleforgatni a mindennapi szituációkba, amikor tudod, hogy tanulnod kéne, de helyette inkább 3x felmosol az egész házban.
Ez egy óriási álom, és cél. Rengeteg év van mögötte, mire összeszedtem az összes információt mindenről, amire a kezdeti fázisban szükségem lesz.
Rengeteg szervezés van a hátam mögött, nem ma pattant ki az agyamból, hogy nekiállok.
Kifejlesztettem egy programot. Amit nagyon nehéz lenne röviden elmagyarázni, ezért meg sem próbálom. Főleg a félreértések elkerülése végett. De rengeteg mérföldkövet tűztem ki, kis mellékcélok. Amelyek segítségével 1. betudtam lőni az időintervallumot, hogy mennyire van szükségem. 2. jutalmazom magam 3. papíron látom, hogy előre haladok.
Tehát az alapprobléma nem az, hogy van egy célom ami felé egyáltalán nem haladok. Hanem hogy tudom, hogy haladhatnék gyorsabban is. Tudom, ha minden pillanatot megragadnék, -ezt is- akkor még több tudást tudnék, még gyorsabban magamba szívni.
És itt jön szóba a motiváció. A kérdésem amit feltettem.
Csak nem gondoltam, hogy magyaráznom kell a helyzetem, mert ez még így is egészen körvonalazatlan maradt.
Azért azt kérdeztem, hogy ti hogyan csináljátok. Mert akkor nem az én dolgaimba kell mélységesen beleásódni, ami lehetetlen. Hanem leírjátok a személyes gondolataitokat mint a 2. válaszoló. Így le tudom vonni, hogy mi az amit én is csinálok, és jól teszem. Vagy, hogy mi az amire még nem is gondoltam, hogy csinálhatnám. De mások valahonnan ezt tanulták, látták, elsajátították, és könnyebben ment nekik.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!