Vajon körülbelül mennyit kéne fizetnek egy hajléktalan és/vagy alkoholista és/vagy elmebeteg embernek, hogy megöljön?

OKJ-s végzettségem van, tökéletesen átlagos vagyok, nincs bennem semmi különleges, 30 múltam, gyerek korom óta epilepsziás vagyok. Nincs pénzem tovább tanulni, pedig szeretek tanulni, nem szeretnék gyereket, mert nem akarom hogy örökölje a hajlamot, akárhogy osztok szorzok nem látok jövőt magam előtt, a betegségem miatt nem merek külföldre menni, ahol jól kereshetnék, kb minden amit élvezni lehet az életben az előbb vagy utóbb rohamot okoz (futás), úszni nem úszhatok egyedül, nincsenek barátaim, nem tudok kapcsolatokat kiépíteni, mert folyton kimerült vagyok a gyógyszerektől és ha kicsit is túlhajtom magam akkor rohamot kapok.

Szerintem mindenki pótolható, nyilván anyukámnak rosszul fog esni, de van olyan értelmes, hogy megértse az érveimet.

Először próbáltam megmérgezni magam, nagyon sok gyógyszert gyűjtöttem össze hónapok alatt, de anyukám valamiért bejött a szobámba, és elájultam beszéd közben, így lebuktam.

Nagyon alaposan utána olvastam, hogy mivel és hogyan, felvágtam az ereimet, de hazajött a nővérem, valamiért, pedig elvileg nem is volt pesten, szóval megint megmentettek.

Azóta gondolkodom, hogy mit kéne, hogy semmi ne jöhessen közbe és biztos meghaljak, de pl. felakasztani nem tudom magamat itthon, a zacskós megoldást próbáltam, de ahhoz nem vagyok elég erős, szeretnék nagyon a vonat vagy a metró elé ugrani, feküdni, de attól félek, hogy a vezetőt felelősségre vonják miattam, mikor nyilván semmiről se tehetne, az utcán felakasztani magam félek, hogy túl hamar megtalálnak, vagy letörik az ág, egyszer már próbáltam, de letört...

És azóta már a rokonaim is paráznak, mert persze észrevették a nyakam. De se ők nem tudnak segíteni, se senki. Csak egy ember vagyok a sok milliárdból, és tökéletesen fölösleges. Ha meghalok nővéremnek nem csak lakása lesz, de lesz még egy lakása, amit eladhat, és anyagilag is biztonságban lesz a család, nem kell folyton rettegni a kiadások miatt.

Én nem félek a haláltól, csak úgy akarom csinálni, hogy a tömegeket ne sokkoljak... A nővérem és anyukám megértik igazából én tudom. Csak azért ellenkeznek, mert "csúnya" dolog lenne és elítélnék őket ezért.

De ahogy ezt így leírtam, lehet hogy inkább anyukámat kéne meggyőzni, hogy segítsen.

Tudom önző vagyok.

De ha nem ölöm meg magam, azzal is önző vagyok, hogy élek, mert mindenkinek csak nyűg vagyok.Nem tudom szeretni magam, ezért nyilván másokat se, semmi értelme a létezésemnek.