Mi legyen az életemmel? Mit csináljak hogy ne ezt érezzem?

Ha nem laksz messze a határtól akkor irány Ausztria. Nem bánod meg. Csak addig tűnik nehéznek míg a magyar oldalon vagy. Mihelyst átléped a határt, kicserélnek.

Ha úgy érzed, nincs már remény, akkor érdemes imádkozni. Nem preferálok egyetlen felekezetet sem, Isten őrizzen tőle. Csak imádkozz, próbáld ki. Mondd el a problémáidat, félelmeidet Istennek, úgy, hogy csak ő hallja. Nem azonnal, de beválik. 20 évvel ezelőtt én is ilyen szituban voltam. 3 öngyilkossági kísérlet. Olyan szar melóim voltak, olyan kilátástalan volt az életem fiatalon, hogy nem kívánom senkinek. A siekrtelen suicid kísérletek után még roszabb volt. Nagyon nehéz megtenni, pláne "sikeresen". Az orvosok azt mondták, hogy az emberbe be van építve egy önvédő mechanizmus, hogy minél nehezebben tudja megtenni. Ha nem sikerül, az szarabb érzés, mint előtte és az egész környezet előtt ultra ciki. Nem javaslom. Ma pedig boldog családapaként, jómódban élek. Szeretek és szeretnek. Bár nem probléma mentesen, de van erőm, energiám, hitem megoldani őket és a Jó Isten is mindig segít. Elhiszem, hogy nehéz ezt elhinni, de így van. Nem bla, bla a hit. Legalábbis a saját hit, amit kijárt az ember, megtapasztalt, ami új életet ad neki. Az egyházakat inkább hagyjuk. Pláne a szektákat. Meg tudod te oldani a kapcsolatfelvételt cenzorok nélkül is. "Akik keresik Istent, megtalálják." Nem kerül semmibe. Csak némi nyitottságba. Kívánom, hogy Neked is sikerüljön!