Az normális hogy akár hányszor kiég egy villanykörte, kimegy a biztosíték?

Összetett szerintem a hiba. Az újabb izzók talprészéhez közel elvileg kellene lennie egy kis vékonyka szálnak, afféle olvadó biztosítéknak, ami az izzóban létrejövő ív okozta túláram hatására hamarabb elolvad, mint lekapcsolna a kismegszakító.

Egyes import (pl. román) izzók nem tartalmaznak efféle védelmet, így a túláramlökés magasabb és tovább tart.

Sajnos az EU-s gazdasági maffia az izzót sikeresen száműzte a hazai iparból is, így hazánkban régen nem folyik már rendes minőségű, hagyományos izzók gyártása.

Sorolhatnám bőségesen, hogy miért sokkal egészségtelenebbek a kompakt csöves és ledes fényforrások, valamint miért nem igaz, hogy az izzó károsabb lenne a környezetre, fénye egészségtelenebb volna, netán sok áramot spórolhatnánk meg az izzók lecserélésekor, de ez a téma nem erről szól.

Összegezve: lehet, hogy az elektromos hálózatotok eleve túlterhelt, a fogyasztók összesen felvett árama közel lehet a kismegszakító leoldási határához. E mellett jön az égő kiégése okozta áramcsúcs, valamit a nem megfelelő üzemi karakterisztikájú (túl fürge) megszakító használata.

A C-s típusokban van egy rövidrezáró lemez vagy gyűrű az elektromágneses kioldón, így a kioldó mágnes impulzus kialakulását picit lassítja, így szerencsés esetben az ívnek több ideje van kialudni.

Első körben tehát én C-s típusra cseréltetném le a megszakítót. Ha a hálózat állapota (vezeték anyaga, keresztmetszete, kötések minősége, típusa) alapján ez lehetséges, (szakember véleményét előtte mindig ki kell kérni) nagyobb értékű megszakítót rakatnék fel.

Ha a hálózat nem bírná a nagyobb áramú megszakítót, akkor érdemes újrahúzatni a drótokat. Egyrészt a vesztességek csökkenésével a fogyasztás némiképp csökken, másrészt megszűnik egy erős veszély és hibaforrás.

Végül egy személyes gondolat: Örülök, hogy használod az izzókat és nem dőlsz be a néphülyítő propagandának.